Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

I. Barkóczy Krisztina grófnő

seggel. Minden szavának meggyőző ereje van, mert hisz hatásának titka az igazság, ereje a hit, gyökere a szeretet. A lelkéből fakad minden szó ; csupa szív, csupa jóság szólal meg minden sorában. Egyetlen hangocskával sem árulja el férje iránt érzett mély szerelmét, s mégis minden sorában érezzük, értjük ezt a nagy szerelmet. Hiszen lelke minden virága, minden óhaja és érzése az urának ;szól. Zokszó nélkül tűri a szenvedést, elhallgatja a fájdalmát, hogy az urának kedvét ne szegje. Nélkülöz, tűr, magától mindent megvon, csakhogy az övéi semmiben hiányt ne lássanak. Ha gyermekeiről ír, az anyai szeretet igazi apoteózisa szól hozzánk ; ha a szegény nép szenvedését teszi szóvá emberszerető és könyörületes szívét tárja föl ; ha a magyarság ügyét fejtegeti, az izzó nemzeti érzés melege futja át minden szavát. Megérti mindenkinek a szenvedését, s megérteti velünk a magáét. Minden jóra készséggel hajlik, minden vett jótól lágyul a szíve, mint a napsugártól a viasz. Ha a családi bajok és a szenvedések elelmaradoznak tőle, jó kedvre derül s kedves vidámsággal tréfálkozik. Ha bánat éri, vagy ha szenvedés nyomja mélabús han-