Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

I. Barkóczy Krisztina grófnő

bíró) — írja a férjének — verseit leküldte Szombati, mivel meghagytam neki. Nemcáak én előttem kedveó, de máóok iá vágynának rá ; kérdezték hol kaphatni ; pinzen iá vennék ! Bárcsak kötetlen volna egynéhány, mert ezt (t. i. a díszkötésűt) tudom nem árulják, hacsak Bécsbe a nyomtató maga számára nem nyomtatott. Estve sem állhatom, hogy ne olvassam, ha árt is a szememnek . . . Nekem sem ártana olyan mátka, mint akit az úr (Koháry) eljegyzett, úgymint a békeááégeá tűréátj>

¥ Vájjon hány ily magyar főasszony akadt a nemzeti hanyatlás ama korában? hányan támogatták így a magyar irodalmat, hányan gyönyörködtek abban ennyire? Bizony-bizony nem nehéz rá a felelet. Hiába keressük e téren is Barkóczy Krisztina párját. Egyedül állott ő, mint zsombók között a virágos sziget. A módi után kapkodó s külföldieskedő főúrinők meg sem értették, hogy Barkóczy Krisztinának * U. o. 1721 ápril 5. Olcsva. Képzelhetjük, mennyit olvasott a jó asszony, mikor az ura néha egész láda könyvet küldött le. Barkóczy Krisztina a leveleiben gyakran említi a «novelldkat» is, amiket az ura küldött neki.