Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

I. Barkóczy Krisztina grófnő

bálni nem kívánok.»* S mikor magyar doktor orvosolgatta őt, megelégedetten írta az urának : amagyaroáan kúrál ; sem ételt sem italt nem tilt. Bizony szívem eleget eszem és iszom. Csak Isten kegyelmedet hozza jó egészségbe, elfelejtek minden nyavalyát !»

2 Ha az idegen urak és asszonyok között olyat talált, aki a magyarhoz jó szívet és hajlandóságot mutatott, Barkóczy Krisztina a helyét sem találta, úgy elhalmozta az illetőt kedveskedéssel. Egy alkalommal például örömmel jelenté az urának, hogy az erdélyi német generálisné magyarul kezdett tanulni túri aáózonyokkal való táróalkodáó kedvéért.^ Olyan hatással volt reá ez az elhatározás, hogy menten belenyugodott abba, hogy lánya a német nyelv tanulására vegye magát. Aztán 1 Károlyi nemz. levélt. 1721 ápril 28. Kolozsvár. 2 U. o. 1712 juni 7. Több levele is van, amelyekben a magyar kurdi emlegeti. Az 1715. év március 5-én a fia betegsége ügyében írja : «én csak magam keze alatt akarnám inkább, hogy lenne. A német kúra teljeááéggel nem tetszik, kivált himlőbe, példánk Bercsényiné, Eszterházy Antal mindenek felett» (ezeket t. i. a német kúra rontotta meg.)