Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

I. Barkóczy Krisztina grófnő

nagy örömmel írja az urának, hogy a generálisnénál ebédelt. «Elég az édes szívem — írja — megbecsülhetetlen emberségű a méltóságos generálisné. Nem lehetne azt nem szeretni. Ritka dolog, aki úgy kívánja a magyar asszonyokkal szerettetni magát s úgy hozzájuk adja. Rettenetes friss, jó kedvű. Szóval ha Isten megadja szent kegyelméből s látnánk egymást, lesz mit beszélni. Ma még fel akarok búcsúzni menni ; amit tudok complementirolok. A grádics elég baj, de mit tudok tenni. í* A magyar nyelv szeretete más téren is megnyilatkozik benne. Szerette a magyar irodalmat s nagy kedvességben voltak előtte a magyar könyvek. Abban az időben, mikor főuraink a magyar nyelvvel mit sem törődvén, a nemzetietlen iránynak, az idegen nyelvnek és nyugoti műveltségi máznak voltak a hirdetői, Károlyi Sándor udvarában magyar könyveket olvasgatnak, magyar könyveket irat* U. o. Kolozsvár, 1721 juli 18. Asztmás volt már akkor, azért volt neki nehéz a grádicsjárás. Takát* : Szálai Barkócy Krisztina. 5