Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

I. Barkóczy Krisztina grófnő

félig sértődve feleié neki : « Ugyan szégyelhette magát Olcsva, hogy bécsiek intik az istenfélelemre.

x»

1 Ha tisztviselőről vagy alkalmazottról volt szó, ő a magyart mindég előbbre tette az idegennél. Mikor az ura sváb papot küldött haza, csak ennyit felelt neki : y'obb az mi földünkbe termett, mint a jöttment.) A letelepített sváb jobbágyok sem nagyon tetszettek neki. Meg is írta az urának, hogy azért szöknek, mert a magyart nem akarják szolgálni és uruknak tartani.

2 «Az isten vesztette volna el a két szökött svabot» — írja — sok baja volt vélök. . Még az orvosokban is jobban szerette a magyart az idegennél. Köleséry Sámuel uramról írta például, hogy ezer német doktorért nem adná ! Mikor az ura a német orvosokat ajánlotta neki, a jó asszony ilyen feleletet adott : «Az ott levő doktorok csak elhiszem, örömest kúrálnak, de szívem ösmeretlen doktort, kivált németet (kikötvén a lőcseit) pró1 Olcsván, a birtokán lakott akkor Barkóczy Krisztina. 2 «Szégyenlik, hogy német a magyarnak jobbágya.))