Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

I. Barkóczy Krisztina grófnő

írja mindjárt a harc kitörésekor — Isten segítségével munkálkodjék kegyelmetek ; én rajtam ne gondolkozzék, gondot visel Isten reank.»

1 Csak azt tartja igaz magyarnak, aki a küzdelemben kiveszi a maga részét. Hiába penget neki Pálffy János hazafias húrokat, a jó asszonyosak azt feleli rá : <mehéz elhinni, hogy a haza javát kívánná munkalni.»

2 0 készíti otthon az ura ezredének zászlóit, s munkájáról e jellemző sorokkal tudósítja az urát : « A zászlókat, hacsak szeget találok, igenis elkészíttetem, kivált ha nevezeted próbát teázen az ezer (ezred), akkor ózép leóz oda adni.?>

s Ha az ura az ellenségről semmit sem ír neki, panaszos hangon mondja neki : «az németről éppen semmit nem ír kegyelmetek.»

4 Gyakran sóhajt fel a leveleiben ilyen formán : «csak az Isten vetne horgot az ellenség inába !»

5 Szíve mélyéből örvend a magyar világnak és a magyar fegyver diadalának. Nagy szeretettel és hódoló tisztelettel szól min1 Károlyi nemz. lvt. 1703 november 13. Károly. 2 U. o. 1704 márc. 13. Károly. » U. o. 1706 okt. 19. 4 U. o. 1707 január 14. Gelényes. s U. o. 1710 okt. 9.