Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

I. Barkóczy Krisztina grófnő

a károlyi és a pataki szegény diákokról is. Ez utóbbiaknak szintén kijárt az élelmezés évenkint. S a jó asszony még akkor sem feledkezett meg róluk, mikor Radványban tartózkodott.

1 Pedig jó magának is nagyon szűkösen kellett ekkor élnie ! Hiszen az urának himezés-hámozás nélkül megírja : dkapucinuá módjára kell moót egy naprúl máára gondoákodnuí

2, Barkóczy Krisztina leveleiből tudjuk hogy életének egyik legsúlyosabb esztendeje az 1712-ik év volt. A rettenetes szárazság miatt a fű kiégett, gabna nem termett, s nemcsak az emberek, de a barmok is éhhel haltak. Németország egyes részében szintén ilyen világ járta. Maga Károlyi Sándor írja a feleségének, hogy az Isten a svábokat nagy szükséggel ostorozza ! És ebben az esztendőben folyt ben búzát 20 köblöt, verősertést két darabot, kását, lencsét, borsót, darát mindenikből két-két vékát. Aszugyümölcsöt egy köblöt. Lenmagot olajnak egy köblöt, pénzt húsra 12 magyar forintot. Barkóczy Krisztina.» — (Károlyi levéltár.) 1 U. o. 1709 febr. 23-án írja: «A pataki diákoknak adtam Radványban commiááiőt 12 köböl búzáról s szalonnáról. Ha innét nem küldök, ott nincs.» 2 U. o. 1715 okt. 23.