Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

I. Barkóczy Krisztina grófnő

az embernek?*.

1 S mivel azokban a szűk időkben az ilyen ember seregével akadt, Barkóczy Krisztina még a rokonainál is könyörgött a szegényeknek való ruháért. Az 1712. évben például Koháry Juditnak írja : «az koldusoknak az ruhát elosztottuk; köszönik.a

2 Barkóczy Krisztina a könyörülő szívére hallgatott akkor is, mikor a saját költségén szegényházat (ispotályt) alapított a koldusok számára.

3 Bátorban nemcsak iskolát alapított, de aaz árva diákgyermekek tápláláóáran évenkint meghatározott mennyiségű élést is adott.

4 Ilyen módon negyven teljesen szegény diák tanulhatott Bátorban. Külön gondoskodott 1 U. o. 1714. Egy másik levelében írja: «Kenyérevő s ruhákéra cseléd tömérdek s szolgálatra való majd semmi sincs.» (1720 ápr. 16.) 2 U. o. 1712 okt. 19. Ugyancsak Koháry Judithoz írta e sorokat: «Az újhelyi szegények számára ha mit fog nagyságod küldeni, csak szolgáltassa kezembe, ha elmegyek, elviszem s megadom nekik λ 3 Erről még a végrendeletében is gondoskodott. 4 Az 1712. évben az évenkint adandó élést így szabta meg: «Az árva diákgyermekek táplálására Bátorba az minoritáknak ő kegyelmeknek kell adni élést eszerint: Minden esztendő-