Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

I. Barkóczy Krisztina grófnő

vednem, s magadat is gyámoltalanul gondoskodtatnóm, kiért még csak köszönetet sem remélek.D

1 A városok és a falvak jól ismervén Barkóczy Krisztina könyörülő szívét, a bajukban csak hozzá «a ózeretet pajzááhozi> fordultak. S a jó asszony, amit befolyásával elérhetett, azt ki is könyörögte a számukra. Debrecen városa elégszer hálálkodott Barkóczy Krisztinának az ilyen esetekben. Ha a szegénység súlyos terhét a maga szemével látta, a városok és a falvak mellett minden kérés és közvetítés nélkül is szót tett. A kecskemétiek érdekében például így írt az urának: «A kecskemétieket, édes lelkem, hogy ily nagy félelmükben s veszedelmes állapotjukban erőltesse kegyelmed a taksára, úgy tetszik a keresztyéni indulat és szánakozás nem engedi.»

2 Az esztergommegyei szegény községekről is «sziveszakadva» írja az urának: «Ez az Esztergom vármegye ugyan másokhoz képest nem terhes, de áok helyeken rettenetéé iga van. Sí-ri 1 U. o. 1712 jül. 3. Pozsonyból. E szép levél egy részét kiadta Éble Gábor. (Károlyi Ferenc és kora 85. lap.) 2 U. o. 1705 szept. 6. Gelényesről.