Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

IV. Barkóczy Krisztina gazdasszonykodása

hogy még a cselédeit is el kellett bocsátania. Ilyenkor a sok dibdáb címre és titulusra is haragudott. Minek is szólítják őt kegyelmes asszonynak, grófnénak, mikor jóravaló ünneplő ruhája sincs ! «Én megvallom — írja az urának 1714-ben — elijedtem, a gazdaság után el nem lehet tisztességesen élni, ha Isten más módot nem mutat ; bárcsak tűrni tudnám jól a sokféle fogyatkozásokat. De megvallom, szörnyű nehéz, hacsak az Úristen őfelsége szent malasztját nem bővíti . . . Cáak a óok tituluá-oáztogatáát bánom, mintha cáúfolnának ; áemmi módja állapotunknak nem ahhoz való lévén; úgy tudja kegyelmed, én sehova tisztességesen nem mehetek. »* A gazdálkodás eredménytelensége nagyon búsította a jó asszonyt. Úgy írt, mintha csak maga lett volna ennek az oka, Károlyi vigasztalni akarván őt, Bátorkeszibe hívta, ahol majd jobb móddal * Károlyi levéltár. 1714 szept. 11. Gelényes. Olcsváról írja ugyanez év szeptember 2-án az urának : «Magammal iá cóak íiz forintot áem vihetek, ha csak Vitkain nem vehetek, vagy Nebi basa ez utánra nem ad, mindenikhez most hamar vékony reménység. »