Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)
IV. Barkóczy Krisztina gazdasszonykodása
gazdálkodhatik. « Veszem észre — írja erre az asszony — kedves lakóhelye lenne kegyelmednek édesem, ha Isten megmaraszt bennünket. Én is örömest oda mennék lakni, ahol jobb volna, de tudom ahová én megyek akármely ózögletére a világnak, cáak nyomoruáágot hordozok magammal, anélkül óehol nem lehetek . . . Éjjeli nappali szörnyű eső miá a víz kiöntött. Olcsváról is írják, hogy a disznók az erdőről kiszorultak. Nem vethetni. Az példás Isten ostora rajtunk. Jobbára puszták a faluk. Most vergődnek kínnal haza a jobbágyok ; alig jő szegény munkájokra két köböl életjok.» 1 Az időjárás persze Bátorkesziben sem volt más. Nem is tudott a jó asszony egyhuzamban hosszabb ideig ott maradni. Az 1715. évben már a telelésre is olyan lakóhelyet keresett magának, ahol kevesebb költséggel lehetne élni. 2 Mit sem jövedelmezvén a gazdaság, Ká1 U. o. 1714 szept. 17. A jó asszony ekkor beteg volt. Okt. 2-án a levelét már nem is ő írja ; mert a keze fáj s a pennát nem foghatja. 2 U. o. 1715 dec. 20. «Akár itt, akár ott, ahol kevesebb költséggel lehet élni, én csak oda vágynék. »