Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

IV. Barkóczy Krisztina gazdasszonykodása

ha az urának megírhatta, hogy a tőkék jól megtermettek, s a ragya nem bántja. Annál nagyobb kedvetlenséggel ír, ha a szőlőn valami baj esett. Egyik alkalomkor például szomorúan jelenti, hogy «a cóerebogár vincellérkedik, se eső, se szél nem ártott nekb.

1 Néhány nappal későbben már azt írja, hogy «az számtalan cserebogár már elveszett, de a gyümölcsfák odavannak. A károlyi szőlő oly volt volna, talán még olyan nem volt, de a cserebogár megvesztegetés.

2 Szüret alkalmával maga készít az urának citromos bort, s megkérdi tőle, jó-e a bort körióóel tölteni?

3 Ha valamihez nem értett, az urától kért tanácsot. «Az szüret közelít — írja 1717-ben — az gohért e héten megszedik. Nem tudósíta kegyelmed szívem, ha az óborokat forgattaóóam-e új malátára ? Nem is igen tudunk hozzá, miként kell s egy kádra hány akót lehetne tölteni. Azt sem tudom, ha hirtelen el nem kelne, mi lenne belőle, mint1 U. o. 1709 ápr. 30. Károly. 2 U. o. május 12. 3 Itt — írja Barkóczy Krisztina — nem meri a kőrissel való töltést javalni, mert kesernyés ízűvé teszi a bort. (Kolozsvár, 1721 júl. 24-én.