Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

III. Barkóczy Krisztina mint anya

Barkóczy Krisztina a gyermekei nevelésében követett. Olyanoknak nevelte a gyermekeit, amilyen ő maga volt. Beléjük oltotta a mély hitet, az emberszeretetet, a nemzeti szokások és erkölcsök megbecsülését. Nem főrendüeknek, nem térdhajtó bécsi udvari embereknek nevelte őket, hanem egyszerű, nemzetük magyarságában megmaradó, a néppel törődő és a népet szerető lelkeknek. Mivel az édes anya élő példa volt rájuk nézve, eltanulták attól a magyar könyvek szeretetét, az irodalom és a tudomány megbecsülését. Klára — amint tudjuk — a magyar könyvek legnagyobb barátjává lett,* Ferus pedig maga is írt később könyveket. Barkóczy Krisztina gyermekei a divatra kapott idegenszerűségekről : a drága módiról, a hajporról, a német ruháról, a címek s rangok vadászatáról otthon semmit sem hallottak. Becsületes nevük volt az egyetlen címük; az ősi családi ház az egyetlen otthonuk. A nevelés és tanítás dolgában a fiú (Ferus) kevesebb gondot adott, mint a * Lásd erre Berkeszi István munkáját : A gróf Haller-fiúk iskoláztatása (megjelent a Századokban 1883. és külön füzetben is).