Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

III. Barkóczy Krisztina mint anya

lányka. Klára ugyanis az apjától igazi kuruc szellemet örökölt. Fékezhetetlen, dacos természetű lányka volt s félénkségét csak a társaságban mutatott. Különben világos értelmű, könnyű felfogású lányka volt, korát meghaladó fejlettséggel. Mintha csak érezte volna magában a szellemi erőt, a tanítóival szemben dacos volt.* Az édes atyjától kapott magyar könyveket szívesen olvasgatta, de már a latin grammatikához semmi kedvet sem mutatott. A kis leány makacssága fölötte aggasztotta az édes anyját. Még az urának is panaszkodik, hogy «az Iátentől iá fél miatta !» Enemű félelme és aggodalma azonban fölösleges volt. A kis Klára olyan * Szülőin kívül a grófkisasszonyt Szuhányi Márton uram ftregulazta» főleg a táncban és a járásban. A latin nyelvben Orbán páter oktatta. Ennek a «modszerét» maga a kis Klára írta le az apjának : «Én most jól tanultam volna, ha Orbán uram regulát nem csinált volna. Hogy egyszer nem tudtam a leckét, mindjárt letérdepeltetett. A regula pedig az, hogy aki a szokott órákon itt nem lesz, letérdepel. Én pedig inkább alszom akkor. Aki silentiumot nem tart, valamennyit szól hiábavalót, annyiszor csókolja a foldet.»