Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

III. Barkóczy Krisztina mint anya

Ez év nyarán Gelényesen a nagyanyjánál vot a beteg fiú. Itt látogatta meg őt az édes anyja is. Leányát ép ez időtájban jegyezvén el Haller Gábor, igazában örülnie kelleti volna, de a fia betegsége miatt öröm helyett a búnak ereszté magát. Leverten írja az urának e szép sorokat: «Ha ez világnak minden gyönyörűségébe részesültem volna is, ketté vágta volna az örömet a Gelényesbe létem, szegény fiamnak irtózva nyomorúságát látván és hallván, s az asszonynak (édes anyjának) is felette rosszul kezdett a szeme fájni, oda be a gyökerei mindkettőnek. Ha az Isten nem könyörül, egészen romlását reménlhetni. S azon való nagy bánatját néznem, elitélheti kegyelmed, mit teszen. Nekem mát édeóem minden örömem olyan mint az hóharmat.v* A beteg fiút édes anyja a pestis elől Gelényesből Salánkba, majd meg Olcsvára vitette. A pestistől féltette őt, s még sem kerülhette el. A sokat szenvedett és teljecsodálatosan, mint a szegény Urat mondották kálvárián ; mert nem is képzi más az ő nyomorúságát úgy el, amint van. * U. o. 1710. júli 5. Olcsva.