Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

III. Barkóczy Krisztina mint anya

Károlyi Dobosegyházáról felel a felesége tudósítására. «Sok fájdalmid után — írja — szerencsés felszabadulásodat értem édesem, kiért Istennek elegendő hálát nem adhatok. Az gyermek igen ázükáégeá, hogy erőá éá jó teóttel legyen, ha kuruc akar lenni, mert áok fáradtóággal éá nyomorúóággal kelletik hazájának ázolgálni. Hogy Ferenc a neve, én nem bánom b Levelében megírja azt is, hogy amint lehet, hazaszalad. Akis Ferkónak—írja — jól viseljék gondját, rengessék, énekelni neki ne resteljenek, ha Isten élteti, szép ajándékot hoz 1* Az erőteljes fiucskával nagy öröm száltam lenni, mint egy bágyasztó hideglelés-forma nyavalya harmadnapban s tegnap is rajtam volt. Klárán szönt a hideg, de igen megvonta és még most is megbagyasztja.» * U. o. Erre a biztatásra nem volt szükség, mert hisz Barkóczy Krisztina édes anyja (Koháry Judit) körülötte volt, s mindent szívesen megtett. ((Kötelességem — írja — anyai indulatom is arra ösztönöz, szükségnek idején mellette legyek. És így édes fiam uram ne gondolkozzék kegyelmed, amiben tudok szolgálni, el nem mulasztom.» (U. o. Koháry Judit levele Károlyi Sándorhoz 1705. június 30).