Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

III. Barkóczy Krisztina mint anya

lott a Károlyi házra. Az idősebbik fiú : László ugyanis folytonos betegségével csak aggodalmat és bánatot szerzett a szülőinek. Enyhülést és vigasztalást tehát a másik két gyermekükben kerestek és találtak. Úgy a kis Klára, mint Férus a szülőknek és a nagyszülőknek csakugyan sok édes órát szereztek. Az a lelkendezés, az a kitörő öröm, mellyel Barkóczy Krisztina és édes anyja Koháry Judit e két gyermekről a táborozó Károlyinak Írogatnak, nyilvánvalóvá teszi, hogy bennök életre kelt, amiről szívok álmodozott. A fürge s vidám gyermekek mellett azonban ott kísértett a szegény beteg Lászlónak bús képe s még legszebb tavaszi napjaikra is fagyos hideget terített. Ennek a beteg gyermeknek a gyógyítására a szülők minden képzelhető dolgot elkövettek, minden áldozatot meghoztak. Fáradozásukkal a fiú életét ugyan meghoszszabbították, de meg nem menthették. Hát biz az orvosi tudomány nálunk még akkor nagyon hátra volt. Orvost néha hét vármegyében sem találtak, s ha akadt is ilyen, a betegséget az sem igen ismerte föl. Még az olyan hatalmas urak is, mint a Károlyiék, hirtelen betegség esetén nem