Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

II. Barkóczy Krisztina a kurucvilágban

ajánláááal !... Urunk (Rákóczi) csak javalja, mind a sok tergincét kevesítsem s úgy a cselédet, akivel bent maradok, melyre nézve valamint lehet, kisebbítem s itt is a portékámban elhagyom, úgy hogy az asszonyéval

1 együtt is ráfér egy szekérre. Azért szivem, ha írná kegyelmed a dolgokat, mint folynak s mód adatik benne, utánnam küldheti, azalatt én is kitanálván egész informátiót küldök mindenekrők.

2 Három nappal későbben ugyancsak Munkácsról írja az urának, hogy Vayné és Kéry addig maraszták, hogy vízkereszt napjáig Munkácson marad. «Én ugyan szivem — írja — most is említettem Moldovát, mindnyájan, akik onnan jönnek s ott megtelepedtek, olcsóságot mondanak és írnak, de én mégis nem cserélném Moldovát el látatlan fejében. Hanem urunk (Rákóczi) azt felelte, csak arra nézve is, hogy a cár protectióját ígérte, nem jó megvetni s máshova venni magát» ! 1 Édes anyjáéval. 2 u. o. «Szent Miklóson lévén, most értem, hogy elszaladtak. Most estve lármásabb kezdett lenni a dolog. Megválik reggelig*.