Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

II. Barkóczy Krisztina a kurucvilágban

kegyelme tábori szükségére való pénzt.

1 Egyik alkalommal fűzfa-dohány zacókót küld az urának ezzel a kedves megjegyzéssel : nKigyóhagymának ebkapor a táráa ! éppen dohányhoz való ; de szívem csak addig való, míg szebbet készíttetvén, küldök, az mely nem halad soká.» 2 Ez év november havában Radványba utazott, hogy ott a férjével találkozzék. S az a fura dolog történt vele, hogy míg ő az urát Radványban várta, az meg otthon (Olcsván) kereste őt. Barkóczy Krisztina hosszú levélben érte1 U. o. 1708 nov. 22. Radvány : «igyekeztem volna Kegyelmed kívánságának eleget tennem, de nagy gond fogott, uram ő kegyelme tábori szükségének és magunk mindennapi szükségének honnan tehessek eleget». (Barkóczy Krisztina levele Károlyi Erzsébethez.) 2 U. o. 1708 jun. 15. Károly. Ez év július havában Károlyi megírja neki, hogy a fejedelemtől választ még mindig nem kapott, tehát alighanem neheztel. Erre Barkóczy Krisztina július 7-én így felel az urának: «Ha a felséges fejedelem nem válaszol is, talán más oka, nem az neheztelés ; ha pedig az, megint magába száll, mint másszor, oka nem lévén reá. Nem iá ázokott az. urak gráciája óokáig egynyomban maradni : úgy tapaóztaltatik az minden rendek közt.» (Olcsva.)