Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

II. Barkóczy Krisztina a kurucvilágban

ben — viaázból cóináljuk. A tornyot már gömbölyítik. Úgy vagyunk mint a Babilon tornya-építők ! «Édesem, annyira elmerültem vala a szorgalmatosságba, hogy Matuzsálem sem jobban. »

4 Rendre megírja az urának, mint dolgoznak a téglavetők, s mint végezik a áárngomók a deszkákon a sárnyomást. Aztán német rabokat kér az urától, mert itthon munkáskéz nem igen akad, s mert a német dolgosnál jobb nincsen.

2 Bár a jó asszonyt ezernyi gond nyomta, arról soha meg nem feledkezett, hogy az urának hol ezzel, hol amazzal ne kedveskedjék. Egyszer gyengébb és forrottabb borokat küld az ura italjára, máskor fűszerszámokkal kedveskedik. Pénzt is eleget küld neki, bár el nem tudja gondolni, miként teremtse elő a maguk mindennapi szükségükre való költséget és az ura ő1 Károlyi lvt. 1708 jun. 30. és jul. 4. Olcsva. Megírja az urának, hogy Viski, akit rendelkezésére bocsátott, semmit sem ért a dologhoz. «Az elmének rövidsége amint látom a hiba, de szivem más meg ne tudja, hogy ezt írom felőle.» 2 Ez alkalommal (1708 jul. 25.) azt is megírja, minő emberségesen bánik a német rabokkal, s mint ruházgatja őket.