Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

II. Barkóczy Krisztina a kurucvilágban

halállal vetekedő állapot.» . .. «Senki sincs velem — írja ugyané levelében — magam pedig amikor gondos búsulásaimtól érkezném is, gyakorta változással vagyok a fejemre, amint sokszor panaszolkodtam is levelemben. Olyankor alkalmatlan előttem minden dolog. Nem tudom édesem, kegyelmed hogyan bírhatja a sok gondot.»* Nem csoda a szegény asszonynak e vergődése, hiszen ezernyi baja mellett még a gyermeke halála is keserítette. Méltán írhatta tehát az urának, hogy másfélév óta Istennek ítélete szakadatlanul a házán vagyon. Ha — úgymond — Istennek így tetszik, legyen szent akaratja. Bár a jó asszonyt otthon ezer gond nyomta, bár bánatot és keserűséget eleget viselt, azért még sem a maga állapotja aggasztotta, hanem az uráé. Az ő szelid lelkében sokszor nagyobb küzdelem folyt le mint a csatatéren. Az ő szívét sokszor több gond, több aggodalom járta, mint a csatatéren küzdőkét. De amennyire tudta, elnyomta azokat, erre kötelezvén őt urának és hazájának a szeretete. A bajban * Károlyi-nemzetség levéltára, 1704 szept. 6. Ujhelyről.