Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

II. Barkóczy Krisztina a kurucvilágban

az embert próbákkal meg akarja látogatni, el nem kerülheti. Hazajövésem után sok alkalmatlan hireket folytatnak itt is már kegyelmed felől. Az Isten elégelje meg szent fiáért. Reménylem mindazáltal, esmeretségben esvén kegyelmed az méltóságos fejedelemmel, meg fogja tapasztalni ő nagysága is, hogy ártatlan mocskoltatik kegyelmed, minthogy halálnál egyéb mát exen igaz ügynek folytatááától kegyelmedet el nem válaáztja, valamíg lehet Iáten áegítóége által. En cóak reménylem iá, hogy Iáten ő ózent felóége megáegít. Ha oátoroz iá, próbálja, mint bízunk benne. Nem engedi az Iáten, hogy a mi meggyalázááunk által az német okot vegyen nagyobb iátentelenáégre ! Ha Szakmar így nem volna* most itt pihennénk s csendességben volnánk. De szívem oly gyarlóul vannak itt, hogy inkább szükséges magokat oltalmazniuk, mint az ellenséget rekeszteniük be ; mert lovas-ezer (ezered) egyéb nincs az hajduvárosiaknál ; azok is nagyrészint zsoldost fogadtak maguk helyett. Soknak még puskája sincsen. Az nagyhírű hajdúvárosok * Ha t. i. német kézen nem volna.