Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)

Bevezetés

melyet nyugaton a felhalmozott kereskedelmi tőke ipari vállalkozásai nyomán fellendülő árutermelés, illetve az ezt támogató merkantilista gazdaságpolitika jellemzett. Nyugat-Európában a tőkés gazdálkodási mód a fejlett munkamegosztás alapján létrejött városokban fejlődött ki. Ez a fejlődés visszahatott a mezőgazdaságra is, amennyiben a városi módszerekkel szerzett tőkét a mezőgazdaságba vitték át.

6 A városok lakossága egyúttal a mezőgazdaság számára terményfelvevő piacot is jelentett. Ezáltal a városi fejlődés vizsgálata nemcsak a városi polgárság, a városi pénzvagyon, hanem a mezőgazdaság, a falu fejlődésének kérdéseire is választ adhat. Amint Pach Zsigmond Pál rámutatott,

7 a magyar városokban a XVI—XVII. században nem volt számottevő tőkefelhalmozás, a kereskedelmi tőke még a városon belül se nyomult be az ipari termelésbe, sőt ennek első lépései, a felvásárlási és a juttatási rendszer jelentkezése sem mutatható ki. Ennek következtében nem a vagyonosodó burzsoák hatoltak be a vidékre, kiterjesztve gazdasági tevékenységük körét a feudálisokkal szemben, hanem inkább nemesi földesurak nyomultak be a városokba, a polgári kereskedőknek is mind veszélyesebb vetélytársaikként az áruforgalomban, magán a városi piacon is. A fentebb vázolt XVI—XVII. századi fejlődés a XVIII. század első felének magyar városaira is jellemző. Csizmadia Andor adatai szerint

8 hazánkban a XVIII. században 500—600 mezőváros és 61 szabad királyi város volt, melyek az ország lakosságának 6,4%-át tették ki. Mezővárosaink lényegében olyan jobbágyfalvak voltak, melyek földesúri szolgáltatásaikat évente meghatározott összegben megváltották, bizonyos önkormányzattal rendelkeztek, illetve külön kiváltságlevél esetében a kisebb királyi haszonvételeket is gyakorolták. Több esetben nehéz a határvonalat meghúzni szabad királyi és mezővárosok között abból a szempontból, melyik érte el valóban a városi szintet és melyik nem.

9 A továbbiakban vizsgálódásaink körét a pozsonyi (magyar) és a szepesi kamarának alárendelt 48 szabad királyi városra korlátozzuk: Bakabánya Kisszeben Selmecbánya Bártfa Komárom Sopron Bazin Korpona Szabadka Bélabánya Körmöcbánya Szakolca Besztercebánya Körös Szatmárnémeti Breznóbánya Kőszeg Szeged Buda Libetbánya Székesfehérvár Debrecen Lőcse Szentgyörgy Eperjes Modor Temesvár Esztergom Nagybánya Trencsén Győr Nagyszombat Újbánya Kaprónca Pest Újvidék Kassa Pécs Várasd Károlyváros Pozsega Zágráb Késmárk Pozsony Zólyom Kismarton Ruszt Zombor 6 MARX: A tőke. Budapest 1961. III. k. 766. 7 PACH ZSIGMOND PÁL: Nyugat-európai és magyarországi agrárfejlődés a XV—XVII. században. Budapest 1963. 242. 8 CSIZMADIA ANDOR: AZ egyházi mezővárosok jogi helyzete és küzdelmük a felszabadulásért a XVIII. században. Budapest 1962. 11. 9 DÁVID ZOLTÁN: A városi népesség nagysága Magyarországon 1785-ben és 1828-ban. Történeti Statisztikai Évkönyv 1963—64. Budapest 1965. 112.