Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)

Bevezetés

BEVEZETÉS A városi gazdálkodás jelentőségét — a történetírókat messze megelőzve — maguk a kortársak ismerték fel. Az államtanács jegyzőkönyveiben lapozva azzal az állandóan visszatérő gondolattal találkozunk, hogy a városi fejlődés elmaradásának oka a rossz gazdálkodásban rejlett. Ennek ellenére a történetírás egészen a legutóbbi időkig nem szentelt kellő figyelmet a kérdés vizsgálatának.

1 Korábbi művek szerzői a városi gazdálkodásban csak a városi földbirtokok, hasznos jogok és adók igazgatását látták. Úgy gondolom, a városi gazdálkodást több oldalról kell vizsgálni, figyelemmel kell kísérni a földesurasággal kapcsolatos kisebb királyi haszonvételek, a bennük gyökerező kommunális üzemek, a közvetett fogyasztási adók, a város által szedett illetékek és házi adók, a gyakran bérletekkel is bővült majorsági gazdálkodás jövedelmét. A várostörténeti monográfiák a XVIII. századot általában néhány tűzvész, járvány, más elemi csapás említésével tárgyalják. Azokkal a városokkal kapcsolatban, melyek korszakunkban lettek szabad királyi városok, legtöbbször csak magát a tényt említik. Eckhart Ferencnek a korszakot részletesen átfogó munkája

2 is csak mellékkérdésként, periferikusan foglalkozik a városokkal, mivel figyelmét elsősorban a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem kötötte le. Komoróczy György munkája

3 sem a városi gazdálkodás, háztartás vizsgálatát tűzte ki feladatául, hanem a városi pénzügyigazgatással foglalkozik: Debrecen város háztartásának „egységes bemutatására" törekszik, nem választva külön még a bevétel-kiadásokat sem. Rúzsás Lajos monográfiája

4 a dunántúli városokat vizsgálja. Tárgya nem a szűkebb értelemben vett városi gazdálkodás, hanem a városi polgárok által folytatott kereskedelem és tőkefelhalmozás. A jelen monográfiában feldolgozásra került adatok elsősorban a bécsi udvari kamarai levéltár anyagából származnak,

5 hazai forrásokkal kiegészítve. A felhasznált források köre nem korlátozódott kizárólag a városi számadásokra. Lényegesen nagyobb számban használtam fel vizsgálati jegyzőkönyveket, gazdasági jelentéseket, városi tanácsülési jegyzőkönyveket, levelezőkönyveket, a bécsi kamara leiratait, uralkodói rendeleteket, kézjegyeket, a bécsi kamara és a magyar udvari kancellária közös üléseinek jegyzőkönyveit. Ezek a források a számadásoknál nagyobb értékűek, hiszen pl. a Zinzendorf tájékoztatására készült jelentésnek kevésbé állott érdekében a valóság eltorzítása. Városaink fejlődése a XVIII. századi magyar történet fontos kérdése. Ez a korszak a feudalizmusból a tőkés termelési módra való átmenet előkészítésének időszaka, 1 A városi gazdálkodás vizsgálatának jelentőségére NAGY ISTVÁN mutatott rá. Buda város gazdálkodása és adósságai a 18. század első felében. Tanulmányok Budapest múltjából XII. k. Budapest 1957. 51. 2 ECKHAKT FERENC: A bécsi udvar gazdasági politikája Magyarországon Mária Terézia korában. Budapest 1922. 3 KOMORÓCZY GYÖRGY: Városigazgatás Debrecenben 1848-ig. Debrecen 1969. 4

HúzsÁs LAJOS: Városi fejlődés a Dunántúlon a 18—19. században. MTA Dunántúli Tudományos Intézet, Értekezések 1963. Budapest 1964. 5 A levéltári források idézésénél a Hofkammerarchiv jelzését elhagyom. A bécsi levéltári jelzeteknél zárójelben mindig az ún. ,,Rote Nummer"-t adom meg.