Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)
III. Városi bevételek
városból van adatunk arra vonatkozólag, hogy a város kezességvállalás mellett adott kölcsönt, illetve követelését a kezesen hajtotta be. 183 Városaink elsősorban velük egyenrangú nemesi birtokosoknak, más városok kereskedőinek, esetleg más városoknak adtak kölcsönt. Nagybirtokosoknak nem, vagy igen ritkán kölcsönöztek, mert a pénz visszaszerzését nem látták biztosítottnak. Bakács István adatai között is kevés várost találunk: 184 Pozsony város adósai között 1728-ban 1186 Ft-tal ott látjuk Zichy Pétert, Sopron adósai között 1748-ban 15 000 Ft-tal Zichy Ferencet, Nagyszombat város adósai között 1756—1757-ben 6—6000 Ft-tal Pálffy Károlyt. Sokkal inkább találunk nemesi birtokosokat: Esztergom 20 adósa közül 1765-ben tíz, 185 Felsőbánya húsz adósa közül 14, Zombor 13 adósa közül 8, Kisszeben 12 adósa közül hét nemesi birtokos volt. 186 A kiadott tőkék listáját nem a városi kamarás, hanem a városi jegyzők állították össze, illetve tartották nyilván. Előfordult, hogy protestáns vezetés alatt álló városok más városok egyházi intézményeinek vagy más protestáns vezetés alatt álló városoknak nyújtottak kölcsönöket. Szatmárnémeti, Debrecen a pápai református kollégiumnak, Debrecen magának Pápa városának adott négyszázalékos kölcsönöket. 187 A tanács tagjai nem kaphattak városi kölcsönt. 1776-ban uralkodói leirat utasította Zágráb várost a tanácsosoknál kinnlevő 28 331 Ft behajtására. „A kölcsönt azonnal fel kell mondani — írja a leirat —, illetve egy éven belül kamatostól vissza kell fizettetni." 188 A város a kifizetett adósleveleket négy héten belül a pozsonyi kamarán keresztül Bécsbe terjesztette fel. Nincs példa arra, hogy kinnlevő városi tőkék visszafizetését végrehajtás útjára terelték volna. Egy 1776 szeptemberi bécsi kamarai leirat kimondottan helyteleníti a végrehajtást. 189 Külön kell megemlítenünk, hogy a városok e rovatban számolták el a visszakapott tőkéket és a felvett kölcsönöket is, ezeket a városi háztartás szempontjából azonban nem tekinthetjük bevételnek, bruttóbevételek közé kell sorolnunk. Visszakapott tőkék címén számolt el Arad 1747—1756 között 61518, Esztergom 1760—1775 között 11 339, Kassa 1754-1761 között 248 479, Körpona 1761-1765 között 5516, Nagyszombat 1749-1761 között 35 368, Szatmár 1758-1780 között 73 980 és Székesfehérvár 1770—1777 között 93 719 Ft-ot. Kölcsönt korszakunkban két város, Buda és Esztergom vett fel. Ugyancsak nem tekinthetjük városi jövedelemnek, de miután városaink beszélnek róla, meg kell említenünk, a korábbi évekről elmaradt hátralékok beszedéséből befolyó pénzeket. A beszedett hátralékok származhattak városi háziadóból, polgártaxákból, különböző, a városok által helyenként szedett díjakból. A hátralékok után — egyes több évre visszamenő tartozások esetében — kamatot szedtek. A bécsi kamara szorgalmazta, hogy a városok a beszedett hátralékokat a fenti feltételek mellett kamatra kihelyezzék. Szatmárnémeti egyedül 1758-ban 344 Ft-ot szedett be elmaradt polgártaxákból. 190 A bécsi kamara a városi gazdálkodás megjavításának módját a városi regálé jövedelmek és ingatlanok bérbeadásában látta. A bérbeadás ugyanis évente meghatározott, 183 OL E 49. (Pozsonyi kamara. Civ.) Protocollum 1773. IX. 21. 184 BAKÁCS i. m. 1965. 123., 29., 129. 185 Esztergom város levéltára. Kamarási számadás 1765. 186 eu F 26. (527.) Subd. 4. 108/1776. jan. fol. 122. 187 Uo. 188 eu F 26. (527.) Subd. 3. 101/1776. jan. fol. 3., továbbá Uo. (529.) Subd. 4. 116/1776. szept. fol. 4. 189 Uo. «°Civ. F 8. 1758. XI. 13.
