Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)

III. Városi bevételek

malomért kapott 10100 Ft-ból 1410 Ft-ot a Beleznai-házba fektetett, a maradványt a Rákos-kápolna melletti plébánia építésére az egyház kapta meg. Ugyanez évben jelentést kért a kamara Soprontól, mert az a városi kallómalmot 3000 Ft helyett csak 1600 Ft-ért adta el egy városi takácsmesternek. A leirat a tanácsot teszi felelőssé a rossz eladásért.

104 A városi malmok miatt több esetben került panaszra, vitára alkalom. 1775 októberében Bazin város és Pálffy gróf között támadt viszály a gróf által a városban birtokolt malom és sörfőzőház miatt. A bécsi kamara békés elintézésre hívta fel a feleket.

105 1776-ban Szeged város tett panaszt a temesvári kamarai adminisztráció ellen, mert az a városi hajómalomnak a Tisza Bánát felőli partján való kikötését megtiltotta. A város panasza szerint másutt nem tudják a malmot kikötni, mert a víz erős sodrású és az innenső part veszélyes. A város az 1719. évből való kiváltságlevelére hivatkozott, mely a haszonvételek között a hajómalomnak a Tisza bánáti partján való kikötését is említi. A bécsi kamara leirata szerint a város éppen olyan jószág, mint a Bánát. A bécsi és a pozsonyi kamara, a temesvári kamarai adminisztráció és a hajózási igazgatóság kiküldötteiből alakult bizottság helyszíni vizsgálat alapján a városnak adott igazat.

106 Külön kell beszélnünk a v&rosi-téglaégetésröl, mely az őrletésnél nagyobb hasznot hozott. A téglaégetés nem volt földesúri haszonvétel, Frank Ignác munkájában kifejezetten városi haszonvételnek tekintette. A legtöbb városi kiváltságlevél tartalmazta ezt a jogot is.

107 Városi téglaégetők építésére a század első felében került sor, ekkor létesült az esztergomi, székesfehérvári, bártfai, nagyszombati téglaégető. Az esztergomi téglaégető építésének ellenőrzésével magát a szószólót bízták meg. A téglaégető felépítését a komáromi kőművesek sürgették, kiknek a vár építkezéseihez messzebbről, nagyobb költséggel kellett téglát hozniuk.

108 Városi téglaégetőkről, mivel azok az őrletéssel egy rovatban szerepeltek, kevés adatunk maradt fenn. A fennmaradtak közül külön említést érdemelnek a győri téglaégető adatai. Ezek szerint a város 1736 és 1741 között 22 750 Ft értékű téglát és cserepet égetett az alábbi részletezés szerint:

109 Év Hány Tégla Cserép Gerinccserép Kéménytégla Év égetés db db db db 1736 17 631 450 60 500 370 58 850 1737 20 845 000 — 408 48 000 1738 9 371 100 69 500 587 37 900 1739 9 390 800 46 000 1 203 29 500 1740 9 442 500 3 000 30 8 100 1741 10 439 500 40 200 120 34 200 összesen: 3 120 350 219 200 2 718 216 550 1000 db ára Ft kr 6,15 10 5 4,15 ™ CU F 26. (516.) Subd. 6. 172/1773. jul. fol. 5. Uo. Subd. 2. 96/1773. nov. fol. 255. los eu F 26. (525.) Subd. 3. 105/1775. okt. fol. 3—4. "fi CU F 26. (527.) Subd. 1. 85/1776. jan. fol. 26. 107 FRANK IGNÁC: A közigazság törvénye Magyarhonban. Buda 1845. I. 140. és CSIZMADIA ANDOK: A magyar városi jog. Kolozsvár 1941. 59. 108 Esztergom város levéltára. Tanácsülési jegyzőkönyv, 1726. IX. 4. 109 CU (756.) 1741. IV. 8. fol. 376—385.