Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)

III. Városi bevételek

B) Városi tőkéből, ingatlan vagyonból származó bevételek: kamatok, bérleti díjak, eladott városi ingatlanok, kórházi, alapítványi, egyházi pénzek. C) Városi földbirtokból, birtokgazdálkodásból eredő bevételek: városi önkezelésű majorság, városi jobbágyfalvak, erdő, legelő, halászat, vadászat. T>) Városok hivatali működésével kapcsolatos bevételek: hivatali, bírói díjak, telekkönyvi díjak, büntetéspénzek. E) Rendkívüli bevételek: háziadó, házak megváltási díjai, városi nyomda, gyógyszertár, bánya, só-, dohányeladás, háramlás. A tanulmányban szereplő pénzösszegek, ha más megjelölés nincs, magyar forintban értendők. Megemlítendő, hogy a bérek és árak a XVIII. század második felében lassú emelkedést mutatnak. Bakács István adatai szerint

6 korszakunkban 1 mérő búza 1—2,50 Ft, 1 mérő kétszeres búza 1—2 Ft, 1 akó bor 3—4 Ft, 1 pár ökör 40—108 Ft, 1 pár sertés 18—32 Ft volt. i A) VÁROSI REGÁLÉ JÖVEDELMEK A király által a szabad királyi és a kiváltságolt mezővárosoknak átengedett kisebb haszonvételek közül a legtöbbet már a XVIII. század első felében a bormérés joga (jus educilli) jövedelmezett. Székesfehérvár város 1703 és 1708 között 1665,06 Ft-ot, összes bevételeinek 15,23%-át, 1725-ben 1202,80 Ft-ot (10,23%), 1730-ban 1125,48 Ft-ot (9,24%), 1736-ban 2510 Ft-ot (21,62%) vett be bormérésből. Esztergom város bevételeinek csaknem nyolcad része ebből a forrásból származott.

7 A bormérés a városi bevételek közötti fontos helyét a század második felében is megtartotta, sőt az 1750— 1770-es évekre jelentős emelkedést mutat. Legtöbb városban a bevételek egyötödét—egynegyedét a bormérés hozta: 6 BAKÁCS ISTVÁN: A magyar nagybirtokos családok hitelügyletei a XVII—XVIII. században. Budapest 1965. 9. 7 A továbbiak során a számadási forint- és százalékértékeket a függelékben szereplő jelzetek alapján közlöm. 4* 51