Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)

III. Városi bevételek

Város ÉT Ft % S zékesfehér vár 1736 2510 21,62 Breznóbánya 1736 220 21,56 Arad 1747 2805 25,39 Zombor 1755 299 22,92 Kisszeben 1761 1235 27,35 Késmárk 1772 4178 24,12 Felsőbánya 1774 5836 21,59 * Kivételnek kell tekintenünk Buda várost, ahol a bormérésből származó bevétel korszakunkban 3—4% között mozgott. A városi bormérés a városi szőlőkben termelt vagy a város által vásárolt bor eladásának az év bizonyos korszakára korlátozott monopóliumát jelentette. Pach Zsigmond Pál mutatott rá arra,

8 hogy a földesúri kocsmáitatás csak kis mértékben támaszkodott az önkezelésű majorgazdálkodásra. A földesurak — így a városok is —, hogy minél több eladható boruk legyen, főleg a terményjáradékot, szőlőbirtokos, szőlőbérlő jobbágyaik természetbeni borszolgáltatását növelték. Budával kapcsolatban Nagy István hoz adatot arra,

9 hogy a város nemcsak a városi szőlőben termelt, hanem vásárolt borokat is kimért. A városi bormérés jogát rendszerint a városi kiváltságlevél külön megemlítette. Az uralkodó, megváltási díj fejében, az esetek többségében örök időkre engedte át a városnak ezt a jogot. Néhány város esetében ez alól kivételt látunk: 1742-ben Győr, mely akkor még nem volt szabad királyi rangra emelve, csak július-augusztus hónapokra kapta meg a bormérés jogát. Igaz, hogy más városok, ahol ilyen korlátozás nem volt, több megváltási díjat, 30—80 000 Ft-ot fizettek.

10 Szabadka városnak a katonai igazgatás alól való kivétele- és kiváltságolt mezővárossá emelésekor adott kiváltságlevél arról beszél, hogy a város évi 2000 Ft-ért csak bérbe vette a kocsmáitatást. A bormérés jogát Szent György és Szent Mihály nap között a kamarai uradalom tartotta fenn magának.

11 Az 1745-ben Komárom városnak adott szabad királyi kiváltságlevél a városi bormérést július-augusztus hónapokra korlátozta, ezt a korlátozott jogot is a városnak évente 20 000, 1765 után 25 000 Ftért meg kellett váltania. A magas évi megváltási összeg azt mutatja, hogy a bormérésből nagy bevételei voltak a városnak.

12 A városok bormérését a század első felében semmiféle rendelkezés sem szabályozta, ezért városonként igen eltérő képet mutatott. Tárgyalt korszakunkban a bécsi kamara a városi bormérés egységes szabályozására törekedett. Elrendelte borszámadók és pincemesterek alkalmazását, intézkedett a csaposlegónyek fizetéséről, melyet korábban a borméréssel kapcsolatos kiadások és nem a városi fizetések között számoltak el. A városoknak jó minőségű, nemes fajtájú borokat kellett vásárolniuk, a szállításkor jelen kellett lennie egy-két a bormérésben nem érdekelt belső tanácstagnak is. A borért nem készpénzzel, hanem a tanács által kiadott és láttamozott kötelezvénnyel fizettek. A hígítás megakadályozása céljából a pincemestereknek állandóan ellenőrizniük kellett a kimért bor minőségét. A bécsi kamara megszüntette a tanácsosoknak adott 8 PACH i. m. 146—147. 9 NAGY ISTVÁN i. m. 1957. 60. Altoesmáltatási jog jelentőségét mutatja, hogy KELEMEN IMBE (Institutiones juris privati hungarici. Pest 1814. II. k. 779.) e jog szempontjából városainkat a nemesi birtokosokkal egy sorba állítja. 10 HU (770.) 1742. VIII. 24. fol. 544—554. "HU (775.) 1743. IV. 23. fol. 308—366. 12 HU (792.) 1745. IV. 12. fol. 212—239.