Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)

II. A szabad királyi városok gazdasági igazgatása

tanács (Székesfehérvár 1743), vagy a választott község (Szakolca 1755, Modor 1772) tagja volt. Legfontosabb feladata a városi erdőkben kitermelt fa értékesítéséből, illetve az elszámolás vezetéséből állott. Kisegítő személyei a faszámadó, az erdészek, erdőőrök voltak, 70—100 Ft körüli fizetéssel. Az erdőbiztosok fizetése a következőképpen volt megállapítva: Város Év Ft Bazin 1757 40 Kassa 1760 50 Kőszeg 1768 50 Breznóbánya 1774 200 Pozsony 1775 300 A városi halászat, vadászat bevétele a városok jövedelmét csak igen kis mértékben növelte: legtöbb városban bérbe voltak adva. Egyes helyeken, ahol a város saját kezelésében volt, külön városi halász és vadász (inspector piscium, venator civitatis, Stadtjäger) működött. Minden esetben alkalmazott személy volt, 30—120 Ft fizetéssel. Az árvavagyon kezelésével, a gyámok felügyeletével az árvagondnok (curator pupillarum, cassae pupillaris inspector) volt megbízva. O készítette a pozsonyi kamarához felterjesztett árvaszámadásokat és jelentéseket. Lehetett a belső tanács tagja (Székesfehérvár 1741), általában azonban a választott község soraiból került ki. Az árvaügyekkel kapcsolatban sok panasz merült fel, úgy hogy a bécsi kamara különös figyelemmel kísérte a városi árvagondnok működését. 1762-ben Sopron város ellen érkezett panasz: az árvák vagyonát olyan embereknek adta ki a tanács, akik azt eltékozolják, számadást nem vezetnek, illetve nem adnak róla. A soproni tanács maga is elismerte, hogy „az árvaügy nem jól van igazgatva".

64 1773-ban Varasdot rótta meg a bécsi kamara, mert az árvagondnok nem követelt a gyámoktól éves számadásokat, ezekről nem jelentett a pozsonyi kamarának, ahogy azt az 1756. évi utasítás előírta. Egyes gyámokat, akik belső tanácsosok voltak, a város teljesen felmentette a számadáskészítés alól.

65 Nincs adatunk arra vonatkozólag, hogy a városi árvagondnok fizetést kapott volna. A város által kijelölt árvagyámok viszont Nagybányán 1774-ben 15 Ft-ot kaptak a városi pénztárból.

66 Városi kezelésben levő bányával csak két városban találkozunk. Felügyelője a bányagondnok (curator fodinae) volt. ő kezelte a bányapénztárt (cassa fodinalis), a városi bányák bevételéről és kiadásairól számadási kötelezettsége volt. A nagybányai városi bányagondnok 1754-ben 83 Ft fizetést kapott. Neki volt alárendelve a városi bányaőr (Huttmontius) 60 Ft fizetéssel. Néhány városban külön telekkönyv-felügyelőt (praefectus urbarii) is állítottak. Feladata annak ellenőrzése volt, hogy a telekkönyvezésért befolyt elég magas össze64 HU (928.) 1762. XII. 21. fol. 248. 9. pont. 65 CU F 26. (516.) Subd. 5. 287/1773. febr. fol. 108. 66 CU F 26. (519.) Subd. 3. 145/1774. márc. fol. 3.