Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)

II. A szabad királyi városok gazdasági igazgatása

gek hiánytalanul a városi pénztárba kerüljenek. A telekkönyv-felügyelő fontos hivatal volt, amit magas, 120—300 Ft közötti fizetése is mutat: Város Év Ft Újvidék 1767 224 Pest 1768 300 Székesfehérvár 1773 150 Zombor 1774 120 Neki volt alárendelve a csősz (obambulator, Pest 1768, 54 Ft) és a kisegítő (adjunctus urbarii, Pest 1768, 72 Ft). A választott község tagjaként, választott személyként működött a városi söbiztos (salinarius civitatis), aki a városi sóbevételeket kezelte, azokról számadást vezetett. Fizetést nem kapott (Nagyszombat 1773), hivatalát városi tisztségként viselte. Kisegítő személye a sóőr (custos salinarius) volt, 20 Ft-os fizetéssel, mint pl. 1776ban Újvidéken. Egyetlen városban, Székesfehérvárott találkozunk a városi hagyaték-biztossal (inspector caducitatis). A biztos 1741-ben a belső, 1743-ban a külső tanács tagja volt. Fizetést nem kapott, ő kezelte a magtalanul elhunyt városi polgároknak és lakosoknak a városra szállt vagyonát, gondoskodott arról, hogy az örökölt pénzek a városi kasszába kerüljenek bevételezésre. A kezelt vagyonról számadást vezetett. Egyes városokban találkozunk olyan hivatalokkal, melyek nem voltak általánosak. Ilyen volt 1775-ben Pozsonyban a Dunapart biztosa, 250 Ft fizetéssel és a három szemetes, 40 Ft fejenkénti fizetéssel. Feltehetően a két felügyelő általános gazdasági természetű ügyekkel foglalkozott. Debrecenből van adatunk nyomdafelügy elő működéséről.

67 A városi gazdaságot igazgató, abban résztvevő személyek anyagilag felelősek voltak a pénztárakban észlelt hiányokért. A városi vagyon elherdálásáért, rossz gazdálkodásért nem egy város tanácsát vonták felelősségre. A budai tanácsot 1737ben maga a kamarai elnök csapta el, s kötelezte kártérítés fizetésére.

68 A 14 000 Ft pénztárhiány miatt elmarasztalt tanácsosok özvegyei és örökösei még 1742-ben is fizették a kártérítést. Ebben az évben kérték a további kártérítés elengedését, kérésüket azonban a pozsonyi kamara nem támogatta.

69 1754-ben Székesfehérvárott feljelentés alapján vizsgálat folyt Nagy János bíró ellen. A vizsgálatot Vajay László báró vezette. Jelentése szerint a tanács a kamarási számadásokat alig ellenőrizte. 1748-ban 21 000 Ft bevétele volt a városnak, amiből csak 16 500 Ft-ról tudtak elszámolni. Az árvapénzből 3000 Ft hiányzott. A biztos a végösszegben 6700 Ft különbséget talált. A jelentés szerint a napidíjakat mindig ugyanaz a három-négy tanácsos kapta, mert a többi írástudatlan, nem lehetett őket bíráskodási aktus céljából kiküldeni. A városban tapasztalt hiányosságokkal uralkodói leirat foglalkozott: kötelezte Viczenti Ferenc városi kamarást a hiány megfizetésére. 1757. április 11-én maga az uralkodó engedte el a fizetést.

70 Hasonlóképpen eltekintett a bécsi kamara 1756-ban a zólyomi városi jegyző által okozott kár megtérítésétől. „A jövőben azonban büntetés jár érte" — mondja a leirat.

71 1757-ben 67 BEND A KÁLMÁN—IRINYI KÁROLY: A 400 éves Debreceni Nyomda. Budapest 1961. 64. 68 NAGY ISTVÁN: A magyar kamara pénzügyigazgatása és államigazgatási tevékenysége 1686—1785. Kandidátusi értekezés. Kézirat. 1964. 153. 69 HU (772.) 1742. XI. 14. fol. 178. 70 Civ. F 1. 1753. X. 27. — 1754. II. 14. — 1757. IV. 11. 71 Civ. F 5. 1756. XII. 6.