Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)
II. A szabad királyi városok gazdasági igazgatása
IL A SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK GAZDASÁGI IGAZGATÁSA Városaink gazdasági igazgatása — elsősorban nagyságuktól függően — igen sokrétű volt, mely az egyes városokban egymástól eltérő képet mutat. A városi tanácsok hármas — igazgatási, bíráskodási, gazdasági — funkciójából a gazdasági irányítás kötötte le a legtöbb energiát, mivel alig volt a városi tanácsoknak olyan tagja, aki valamilyen formában ne állott volna a város gazdálkodásával kapcsolatban. A városi tanácsok — általában hetenként egy-két alkalommal tartott tanácsülésükön — igazgatási, jogszolgáltatási és gazdasági ügyekkel vegyesen foglalkoztak. Ezért nem könnyű a tisztán gazdasági ügyeket különválasztani. Egyedülálló Debrecen város példája, ahol a városi tanács — Szűcs István közlése szerint 1 — minden pénteken külön gazdasági ülést tartott. Johann Steeger 1834-ben megjelent munkájában 2 a városok gazdasági igazgatása alatt az adóbeszedést és elszámolást, a városi jövedelem elszámolását, könyvelését, az árvapénztár kezelését és a gazdasági természetű ügyek nyilvántartását értette. Csizmadia Andor a városok gazdasági tevékenységét a városi földbirtokok és hasznos jogok gyakorlására, valamint az adó-, vám- és vásárjoggal kapcsolatos teendőkre korlátozza. 3 A városi tanácsok gazdaságirányító tevékenysége — amint az alább következő tárgyalás is megmutatja — ennél sokkal szélesebb körű volt. A gazdasági ügyek felügyelete a városon belül a belső tanács, illetve a városi bíró, egyes városokban a polgármester feladata volt. A legtöbb városban a tanács ezt a felügyeletet nem gyakorolta, tevékenysége legfeljebb a gazdasági tisztviselők beszámolójának tudomásulvételére terjedt ki. Néhány városban működött a gazdasági irányítás szabályozására alakult bizottság, mely a bíróból és két—három tanácsosból állott. Székesfehérvárott a bizottság tagja a bíró, három tanácsos, a jegyző és aljegyző, a szószóló és két külső tanácstag volt. 4 Esztergomban a bizottságnak csak három tanácsos és szószóló volt tagja. A három tanácsost a városi tanács választotta. 5 A bizottság vezetője a bíró volt; előfordult, hogy üléseit a bíró házában tartotta. 6 A bíró feladata volt a gazdasági ügyeket intéző tisztviselők kioktatása. A városi bírónak a gazdasági bizottságokban játszott vezető szerepe nem jelentette azt, hogy ténylegesen ő vezette volna a város gazdálkodását. Tevékenysége csak a gazdaság vezetésével kapcsolatos alapelvek megszabására, ellenőrzésére terjedt ki. 1759-ben uralkodói leirat rótta meg Bélabányát, amiért a bíró egyúttal a gazdasági ügyeket is vezeti, illetve amiért a városi jegyző egyúttal számadó is volt. 7 A bécsi kamara nem tartotta megengedhetőnek, hogy a gazdasági igazgatás felügyeletéért felelős személyek egyidejűleg abban részt is vegyenek. 1 Szűcs ISTVÁN: Debrecen város története. Debrecen 1871. III. k. 874. 2 STEEGEB, J.: Darstellung der Rechte und rechtlichen Gewohnheiten der königlichen freien Städte in Ungarn. Wien 1834. I. k. 122. 8 CSIZMADIA ANDOR: A városi jog a XVIII. század derekán. Városi Szemle 1941. 2. sz. 290— 291. 4 Székesfehérvár város levéltára, Tanácsülési jegyzőkönyv, 1764. IV. 13. 366. 5 Esztergom város levéltára, Tanácsülési jegyzőkönyv, 1726. IX. 11. és 1753. VIII. 27. 6 Civ. F 8. 1758. XI. 13. Közös ülési jegyzőkönyv. Zólyomról van szó. 7 Civ. F 9. 1759. VII. 3.
