Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)

I. A bécsi udvar várospolitikája és a városok gazdálkodása az osztrák örökös tartományokban és Magyarországon

növelése kétségkívül tartalmazott a rendek ellen irányuló elemeket, elsősorban azonban pénzügyi meggondolásokon nyugodott. A szabad királyi városok számának növelése távlatilag több hadiadót, közvetlenül a megváltásért fizetett magas díjakat és a király — mint a szabad királyi városok földesura — által az országgyűlés megkérdezése nélkül emelhető földesúri adókat jelentett. A termelő erők fejlődésére az ezen az úton elnyert szabadság kedvezően hatott. A városi polgársággal kapcsolatban a bécsi udvar az abszolutizmus politikáját követte: a központosítás útjában álló városi vezető réteggel szemben a polgárság alsóbb rétegeit támogatta. Ennek célja nem a politikai egyensúly megteremtése, hanem a városi bevételekből nyerhető haszon távlati megszerzése volt. Ezért mutatkozott nagy fontosságúnak a bécsi udvar számára a városi gazdálkodás megjavítása. A rendelkezésünkre álló adatok a bécsi udvar magyarországi várospolitikájának ellentmondásos jellegére utalnak. Egyik oldalon intézkedéseket, javaslatokat látunk, melyek a városok anyagi helyzetének, gazdálkodásának javítását, a városok számának szaporítását célozzák. A felsőbb kormányszervek állandó pénzzavara azonban nem tette lehetővé a hosszútávú, anyagi kitartást és esetleg pénzügyi befektetést is igénylő várospolitikát.