Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)

I. A bécsi udvar várospolitikája és a városok gazdálkodása az osztrák örökös tartományokban és Magyarországon

alkalmasak a választott község tagságára".

90 1773-ban a pozsonyi kamara ugyancsak Lőcsén a tanácsosok számát hatra csökkentette, hogy a protestánsokat kizárja.

91 Ez a tendencia a Habsburg-birodalom más városaiban folytatott valláspolitikával állott összhangban. A városi polgárság patríciusok elleni harcában igen sok múlott a szószólón (tribunus plebis). A szószóló a választott község feje, illetve mint ilyen a polgárok képviselője volt a belső tanács ülésem olyan ügyekben, melyek az egész polgárságot érintették. Korszakunkban állandó törekvést látunk a szószóló szerepének növelésére. Az 1740-es években a szószóló a legtöbb városban nem kapott fizetést, ezért más hivatalt is el kellett vállalnia, hogy megélhetését biztosítsa. Előfordult, hogy a belső tanácsba való bejutásra törekedett, a tanácsosi fizetés elnyerése miatt. Ez a tanáccsal szemben való fellépését eleve lehetetlenné tette. Ezért már 1768-ban megtütotta egy rendelet a szószólónak más hivatalban való egyidejű alkalmazását.

92 1755-ben megrótták Trencsén várost, ahol a szószólót belső tanácsossá választották.

93 Annak megakadályozására, hogy a szószóló más hivatalra is pályázzék, egyetlen megoldásként olyan fizetés megállapítása kínálkozott, mely biztos megélhetést biztosított volna számára. Ezért 1774-ben Szegeden 200, Kassán 350 Ft-os fizetéseket engedélyez a bécsi városi bizottság.

94 1779-ben a Szentgyörgy város által az alkamarás részére kért 30 Ft-os fizetésemelést a szószóló kapta meg.

95 A fizetések általános rendezésére csak a korszakunkat követő időben került sor, az előkészítő tárgyalások azonban már megelőzőleg folytak. Az 1781. évi rendezés egyes városokban magas évi fizetéseket állapít meg: Kassa 350 Ft, Debrecen 300 Ft, Buda, Pest, Sopron, Eperjes, Pozsony, Komárom, Pécs 150 Ft. A kisebb városokban megfelelő arányban csökkenő fizetést állapítottak meg.

96 Ugyanez évben kaptak a szószólók általános utasítást. E szerint a szószóló az ügyeket a belső tanács és a választott község előtt egyaránt referálta. Nagyobb ügyek tárgyalására, melyek az egész várost érintik, meg kellett hívni az egész választott községet. A szószóló felügyelt a városi gazdasági igazgatásra, jelen volt a hadiadó kivetésekor, valamint a házi-, adó-, árva-, alapítványi pénztárak számadásainak felülvizsgálatakor. Az utasítás legfontosabb pontja szerint a szószóló közvetlenül a pozsonyi kamarának tehetett jelentést, ha a városi igazgatás, különösen gazdálkodás ellen kifogása volt. Ezzel az intézkedéssel a szószóló a városi igazgatás és gazdálkodás fontos ellenőrző szervévé vált.

97 A bécsi udvar várospolitikájának áttekintése azt mutatja, hogy az egyedi intézkedések nem alakultak egységes koncepcióvá. A magyarországi várospolitika néhány olyan sajátosságát mégis megállapíthatjuk, melyek az örökös tartományokban követett politikától különböznek. Az udvar, az örökös tartományokban követett politikával ellentétben, Magyarországon a nemesi adómentesség miatt nem támogatta főúri kezelésben levő manufaktúrák létrehozását. A magyarországi várospolitika eredményei legszembetűnőbben a szabad királyi városok számának növelésében mutatkoznak. A szabad királyi városok számának 90 Civ. F 8. 1758. XII. 19. 91 OL E 49. (Pozsonyi kamara, Civ.) Protocollum 1773. sessio 74. 1773. IX. 17. 92 CU F 26. (511.) Subd. 3. 36/1769. jul. fol. 171. 93 Civ. F 2. 1755. I. 31. 94 CU F 26. (518.) Subd. 3. 67/1774. febr. fol. 3. 95 CU F 26. (536.) Subd. 3. 61/1779. nov. fol. 2. 9S CU F 26. (540.) Subd. 1. 161/1781. jul. fol. 214. 97 Uo. fol. 207—210.