Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)

I. A bécsi udvar várospolitikája és a városok gazdálkodása az osztrák örökös tartományokban és Magyarországon

kodási ügyekben előnyben részesítette.

73 1758-ban a zólyomi bíró utasítást kapott, hogy minden polgárt egyformán hallgasson meg.

74 A polgárság bizalma igen súlyosan esett latba a városi állások betöltésénél. 1758ban a beérkezett panaszok alapján vizsgálat folyt Zolnay József szentgyörgyi városi jegyző ellen. A vizsgálat során semmiféle hiányosságot nem találtak munkájában. Állásába azonban mégsem helyezték vissza, mivel a „polgárok bizalma megingott benne".

75 1773-ban Pozsega város külső tanácsa és választott községe adott be panaszt a belső tanács ellen. A polgárság választott szervei előadták, hogy a város kereskedelmi útvonalakon kívül fekszik, értékesítési problémák miatt a polgárok iparból, kereskedelemből nem tudnak megélni, a szőlőművelés egyetlen megélhetési forrásuk. A tanács azonban semmit sem tesz a szőlőművelés előmozdítására, közfogyasztásra nem vásárol bort, sőt a polgárok borának kimérését akadályozza. A panaszirat előadja, hogy a városi követeléseket a tanácsosok rokonaitól, barátaitól nem hajtják be, tőlük kamatot nem szednek. A tanácsosok a saját hadiadójukat önkényesen csökkentették, a különbözetet a szegény polgároknak kell megfizetniük.

76 Az összes közül talán legjellemzőbb Szeged város polgárainak beadványa, mely „az Fölséges Asszonyunk parancsolattyára" hivatkozva sorolja fel sérelmeiket. Előadják, hogy a városi kiváltságokat nem ismerik, mivel a tanács nem olvassa fel azokat évenként a polgárok előtt. A város hadiadója az utolsó országgyűlés óta nem nőtt, mégis a polgárok évről évre több adót fizetnek. A tanácsosok „a szegénység nagy kárára" a nádasok nagyobb részét maguknak foglalják le. Szegény emberekkel feléből levágatják, így „a szegénység ereje által és terhével a nádhoz ingyen jutnak". A tanácsosok „a szegény portiózó községnek nagy kárával göböl ökreiket és marháikat a legjobb városi földeken tartják", az év nagy részében saját gazdaságuk, kereskedésük után járnak, tanácsosi hivatalukat nem gyakorolják. A beadvány előadja, hogy egyes tanácsosok azzal fenyegették meg az aláíró polgárokat, hogy még gyerekeik is meg fogják siratni, ha a panaszt beadják.

77 A városi polgárok által előadott panaszok csaknem minden esetben kedvező fogadtatásra találtak az udvar részéről. A fenti esetek majdnem mindegyikében kamarai biztos vagy bizottság szállt ki a helyszínre a panaszok kivizsgálására.

78 A bécsi udvarnak a polgárság és lakosok alsóbb rétegeit a patríciusokkal szemben támogató politikája során ügyelnie kellett arra, hogy a városi polgárok, lakosok és zsellérek mozgalmai ne fajuljanak zavargássá. A biztosok kiküldését olyan esetekben, amikor komolyabb összeütközéstől lehetett tartani, kimondottan „a további összeütközések elkerülésével" indokolták. 1754. május 16-án ezzel az indokolással megy királyi biztos Esztergomba, a választáskor a tanács és a választott község között lefolyt zavargás lecsillapítására. A biztos utasításként kapta a zavargás okozóinak megállapítását is.

79 Az udvart erre az óvatosabb politikára azok az események intették, melyek a horvátországi parasztfelkeléssel kapcsolatban játszódtak le. Egyes városokban, Varasdon, Kaproncán, Körösön, a polgárok felkeltek bírójuk és tanácsuk ellen. 1775-ben ugyancsak zavargás volt Szatmárnémetiben. A felkelés leverése után külön királyi »« Civ. F 4. 1756. V. 11., 22. « Civ. F 8. 1758. XI. 13. "Civ. F 8. 1759. V. 31. 76 CU F 26. (516.) Subd. 3. 82/1773. marc. fol. 65. "CU F 26. (516.) Subd. 3. 143/1773. jun. fol. 193-208. 78 CU F 26. (514.) Subd. 1. 130/1771. aug. fol. 2. » Civ. F 1. 1754. V. 12. és Civ. F 2. 1755. IV. 3.