Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)

I. A bécsi udvar várospolitikája és a városok gazdálkodása az osztrák örökös tartományokban és Magyarországon

csost sorol fel a kamarai jelentés, akik egyúttal ügyvédi gyakorlatot is folytattak.

67 A városi alkalmazottak gyakran arra hivatkoztak, hogy egy fizetésből nem tudják magukat és családjukat fenntartani.

68 A városba beköltözött nemeseknek a városi vezetésben játszott szerepe felhívja a figyelmet a városi lakosság osztálytagozódásának kérdésére. Az, hogy a városi lakosság nem volt egységes, közismert tény,

69 ezért erről nem kívánok e helyen bővebben szólni. Az udvari várospolitika tárgyalása szempontjából legfontosabb felső réteg a patríciusok, a városokba beköltözött, fentebb említett nemesek, vagyonos polgárok, távolsági kereskedők, nagyobb szőlő- vagy földtulajdonnal rendelkező polgárok lehettek. Hozzájuk kell sorolnunk azokat a városi tisztviselőket — jeg}^ző, ügyész, orvos — is, akik nemzedékeken keresztül a városi szakigazgatás egy-egy fontos posztját kezükben tartva, jelentős vagyont szereztek. Szinte vég nélkül lehetne felsorolni azokat a családokat, melyek egy-egy város vezetését nemzedékeken keresztül kezükben tartották. Székesfehérvárott a Hiemerek, Kolosváryak, Yblakerek, Khorherrek ; Bártfán a Mereczkyek, Wagnerek, Horváthok. Bakabánya 1757- és 1771-ben beküldött jelentései szerint a belső tanácsnak mind a nyolc tagja patrícius. Breznóbányán 1767- és 1775-ben a tíztagú tanácsnak több mint a fele birtokos polgár. Pozsega városban 1771-ben a belső tanács tíz tagja közül öt a városi szakigazgatás vagyonos vezetője.

70 Ezek a patríciusok, eltekintve a szakigazgatási vezetőktől, nagyrészt képzetlen, az igazgatásban járatlan személyek voltak. Legfőbb törekvésük egyéni vagy családi érdekek érvényre juttatása volt. Igen érdekeltek voltak,a korrupt, szakszerűtlen városi igazgatás, gazdálkodás fenntartásában, ezért első számú akadályai voltak a bécsi udvar reformtörekvéseinek. A városi vezetésben játszott szerepük csökkentése a központi várospolitika egyik fő törekvése volt. A városon belüli osztályharc fő frontja ezek ellen a patríciusok ellen irányult. Megjelenési formái — és itt lehetetlen nem az egykorú jobbágylevelekre gondolnunk, melyek az uralkodóba vetett bizalomban fogantak — a városi polgárok alsóbb rétegei, a vezetésből kizárt kézművesek, kisebb kereskedők és a helyenként hozzájuk csatlakozó városi lakosok, zsellérek panasziratai, melyek magánkezdeményezésből vagy a polgároknak a városi igazgatásba bizonyos korlátozott beleszólást biztosító szervétől, a választott községtől származtak. Tárgyalt korszakunk el van árasztva ilyen panasziratokkal, melyek a városokban uralkodó állapotoknak napjainkig fennmaradt tükörképei. 1754. május 21-én kelt a székesfehérvári választott község levele, mely követeli, hogy ismertessék meg velük a kiváltságlevél pontjait. Előadták, hogy a tanácsosok közül alig három—négy tud írni-olvasni, ezért írásbeli munkát, bíráskodást, összeírást nem tudnak végezni. A panasz szerint a tanács nem tartja be a szabott árakat, az árvák pénzét hűtlenül kezeli, a számadásokban mutatkozó hiányokért senkit sem tesz felelőssé.

71 1753-ban a szatmárnémeti polgárok panaszára királyi leirat rendeli el az összes felső parancsnak, a kormányszervektől érkező rendeletnek a polgárok előtt való ismertetését. 1755. augusztus 4-én ugyancsak leirat rendeli el a kaproncai városi tanács által bebörtönzött kilenc polgár szabadon bocsátását.

72 1756-ban a szakolcai választott község amiatt tett panaszt, hogy a tanács a vagyonosabb polgárokat bírás67 CU F 26. (505.) 1763. fol. 14—15. CU F 26. (514.) Subd. 1. 95/1771. nov. fol. 1. 88 OL Pozsonyi kamara, Civ. 1773. II. 18. 69 MÁLYUSZ i. m. 227. 70 Civ. F 6. 1757. I. 7. CU F 26. (517.) Subd. 3. 138/1774. jan. fol. 461. 71 Székesfehérvár város levéltára, Acta politica et juridica, F 1776 Nr. 114. és Tanácsülési jegyzőkönyv 1752—70. 11—12. 72 Civ. F 1. 1763. VIII. 30. és Civ. F 2. 1755. VIII. 4.