Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)

I. A bécsi udvar várospolitikája és a városok gazdálkodása az osztrák örökös tartományokban és Magyarországon

a nemesek által a városokban űzött kereskedelem, elsősorban a borkereskedelem. A városban kereskedelmet folytató nemesek ugyanis az 1514:37. törvénycikkre hivatkozva, mely szerint nem kötelesek harmincadot fizetni, nem akartak a városi közterhekben kereskedésükre eső arányban részt venni, sőt legtöbbször hadiadót is vonakodtak fizetni. Több esetben udvari bizottság foglalkozott egyes nagyobb összeütközések elsimításával. 1768. augusztus 30-án maga az uralkodó írta egy bécsi városi bizottsági jegyzőkönyv széljegyzeteként, hogy a nemesek ugyan személyükben mentesek az adó alól, telkük, iparuk, kereskedésük után azonban hadiadó alá esnek.

62 Előfordult az is, hogy az udvar nem foglalt ilyen világosan állást, hanem a város követelését jogi útra terelte.

63 1767-ben Kismarton tett panaszt Esterházy Pál ellen, aki a városi iparosokat és polgárokat a vár alatt tartott éves vásárokból kizárta, sőt saját céheket alapított. A pozsonyi kamara 1767. december 17-i ülésén úgy foglalt állást a panasszal kapcsolatban, hogy a várost, mint királyi jószágot, védeni kell. Ezért a vár alatt, uradalmi területen tartandó vásárokra a városi iparosokat és kereskedőket be kell engedni.

64 A városba beköltöző nemesek a legtöbb esetben jelentős szerepet játszottak a város vezetésében. Még a szabad királyi városok közül legfejlettebbeknek tartott bányavárosok némelyikében is, mint Breznó- és Selmecbányán, a belső tanács fele, illetve több mint fele nemes volt. Pozsega város belső tanácsában is több nemes személy volt. 1774-ben a szakolcai szószóló által beadott panasz szerint a városi tanács főleg nemesekből áll. Van ennek ellenkezőjére is példa: 1777-ben a korponai nemesek panaszt tettek, mert a tanács minden közügy intézéséből kizárta őket.

65 Ehhez a kérdéshez tartozik az is, hogy a városi vezetésben szerepet játszó nem nemes személyek, polgárok, legfőbb törekvése a nemesi rang megszerzése volt. A székesfehérvári városi vezetést hosszú ideig kezében tartó hat polgári család mindegyike előfordul a későbbi megyei nemesi összeírásokban.

66 A városi vezetésben szerepet játszó polgárok és lakosok jelentős része egyidejűleg földesúri alkalmazásban is állott. Az 1763. augusztus 30-án kelt leirat a pozsonyi kamarát jelentéstételre szólítja fel: a tanácsi vagy városi tisztviselők közül ki és milyen magánszemélynél van egyidejűleg alkalmazva. Előfordul, mondja a leirat, hogy egyes tisztviselők megyei, földesúri alkalmazásban is állnak, ami a városi közügyek elhanyagolásával jár. Az udvar leiratára, nagyon jellemzően az ügyintézésre, csak 1771-ben találjuk meg a választ. E szerint a városi tisztviselők legnagyobb része kettős, sőt hármas alkalmazásban is állott. Székesfehérvárott Lenner Ferenc tanácsos gróf Szapáry ercsi uradalmának és a fehérvári prépostnak is ügyvédje. Mint ilyen, gyakran jelenik meg a megye előtt, az uradalom vagy a prépost képviseletében. Korponán Piertsl Mátyás városi jegyző egyúttal Zólyom megyei táblabíró, az esztergomi káptalan és a sági prépost ügyvédje. Gombos Mihály pozsonyi városi bíró egyidejűleg gróf Illésházy csallóközi uradalmának ügyésze. Zágrábban két városi tanácsos állott az Erdődy-, illetve a Draskovich-uradalom alkalmazásában. Varasdon Vellasics Ambrus, a választott község tagja, egyúttal gróf Batthyány ügyésze és jegyzője, özvegy Erdődyné számadásvezetője. Igen sok olyan jegyzőt, ügyészt, tanáéi CU F 26. (510.) Subd. 2. 93/1768. fol. 101. 63

Civ. F 7. 1758. I. 1., 21. 64 CU F 26. (510.) Subd. 3. fol. 61. 65 CU F 26 (531.) Subd. 1. 115/1777. jul. fol. 96—103. 66 Fejér megyei Levéltár, Acta familiarum nobilium. Vö. OSZETZKY DÉNES: A hazai polgárság társadalmi problémái a rendiség bomlásakor. Budapest 1935. 61.