Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)
I. A bécsi udvar várospolitikája és a városok gazdálkodása az osztrák örökös tartományokban és Magyarországon
a pozsonyi kamara minden városi tisztújításra a magyar kancellárián keresztül királyi biztost küld ki, aki a király nevében a tisztújítást vezeti. A királyi biztosok, rendszerint kamarai tisztviselők, meglehetősen széles hatáskört kaptak a városi tisztújításokon. A választás után a helyszínen ellenőrizték a városi tisztviselők, gyámok és gondnokok számadásait, melyeket a tanács, vagy a tanács által kiküldött bizottság már ellenőrzött. Megállapították, milyen hátralékban van a város a közterhek területén, hány polgár és lakos van a városban, mennyi az ép és a romos házak száma, ellenőrizték a kórházak, alapítványok, árvavagyon viszonyait, az adószedés módját, egyszóval az egész városi gazdálkodást. A tapasztaltakról a pozsonyi kamarának jelentettek, jelentésüket a kamara a magyar kancellárián keresztül a bécsi kamarához terjesztette fel. A városok azonban nemcsak királyi jószágok, hanem ugyanúgy mint a megyék, középfokú igazgatási szervek is voltak, ezért amikor 1724-ben, a helytartótanács felállításakor a törvényhatóságok felügyelete, a gazdálkodás, oktatásügy, egészségügy, alapítványok, egyházak ellenőrzése szempontjából annak fennhatósága alá kerültek, ezzel megdőlt a kamara addigi kizárólagos uralma. A helytartótanács a katonai terhek igazságos elosztása, pontos számadások bevezetése céljából a hadiés háziszámadások ellenőrzését is megkapta, mégis azzal a korlátozással, hogy a városi háziszámadások felülvizsgálatánál két kamarai kiküldöttnek is jelen kellett lennie. A kamara az itt nyert értesülések alapján intézkedett városi gazdálkodási ügyekben. A pozsonyi kamara ez ellen a gyakorlat ellen az 1715:36. törvénycikkre hivatkozott, mely szerint a kamara nemcsak a gazdálkodást, hanem a városok összes ügyét ellenőrizheti. A helytartótanács a városi számadások felülvizsgálatával nem tudott megbirkózni, állandó elmaradásban volt. Ezért 1730-tól a városi háziszámadások felülvizsgálata ismét a pozsonyi, illetve szepesi kamarához került vissza. Egyidejűleg megtiltották a városoknak új kölcsönök felvételét, illetve adósságaikról részletes kimutatás készült. Az 1733. évi uralkodói rendelet szerint közigazgatási, katonaállítási, -ellátási ügyekben a helytartótanácson, gazdasági és földesúri jellegű ügyekben a pozsonyi kamarán keresztül kapják meg a városok a hozzájuk intézett leiratokat, rendeleteket. A kamara hatásköre tehát nemcsak a háziszámadások ellenőrzésére, hanem általában kiterjedt a városok gazdasági ügyeire. Az ellenőrzés elsősorban a városok által beküldött számadások felülvizsgálatán keresztül valósult meg. A számadások részletes ellenőrzése a jobb városi gazdálkodást kívánta elősegíteni. Külön erre a célra alakult meg 1733. július 21-én a pozsonyi kamara városi bizottsága. 31 Négy tanácsosból állott, kik közül egyik az elnök volt, egy számvevő, egy titkár, egy számtiszt, valamint egy esküdt jegyző tartozott hozzá. A bizottság a kamara épületében kapott helyet. Hatásköre javaslattétel, véleményezés volt a városi számadásokkal kapcsolatban, javaslatai alapján a kamarai tanács döntött, illetve intézkedett, ha szükségesnek látta. A bizottság munkája kezdetben kizárólag a városok jövedelmeinek és háziszámadásainak felülvizsgálatára korlátozódott. A számadásokat eredetileg 1711-ig visszamenőleg kellett volna ellenőriznie, de a nagy torlódás miatt ez csak 1724-ig történt meg. Az ellenőrzés alapja a pozsonyi kamara által 1732-ben szerkesztett egységes tervezet volt. 1733. január 1-től e szerint kellett a városoknak számadásaikat elkészíteni. A bizottság az ellenőrzött számadásokat a kamarai tanácshoz küldte, ahol az esetleg szükséges kiegészítéseket, magyarázatokat a városoktól bekérték. Ezek beérkezte után 31 Lásd erről bővebben: PAULINYI OSZKÁR: A magyar kamara városi bizottsága 1733—1772. Levéltári Közlemények 1963. 34.
