Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)

I. A bécsi udvar várospolitikája és a városok gazdálkodása az osztrák örökös tartományokban és Magyarországon

a bizottság újból megvizsgálta a számadást, mely a kamarai tanácson keresztül a bécsi kamarához került. 1740-től kezdve a városi számadásokat adatszerűen elsősorban helyességük szempontjából a pozsonyi szám vevőhivatal vizsgálta felül. A számvevőhivatal öt osztálya közül 1749-ben egyik a városi osztály volt, mely évente 251 számadást ellenőrzött. A számvevőhivatal a kamarai tanácsnak jelentette a vizsgálat eredményét, az észlelt hibákat. A pozsonjn kamara szabad királyi városokkal kapcsolatos feladatai 1740 után a korábbi hatáskörhöz képest megváltoztak. Fő feladata a városi gazdálkodás megjavítása, a számadások ellenőrzésének fokozása, az eladósodás megszüntetése, a városi igazgatás tökéletesítése volt. Az 1748. április 4-i királyi rendelet szigorúbban megkövetelte a városi adósságok kimutatását, a kamatok pontos fizetését, ismételten megtiltotta újabb adósságok felvételét. A rendelet nyíltan kimondta azt is, hogy a kincstár fokozottabb mértékben akart a városok anyagi erejére támaszkodni. Erre az igénybevételre a hétéves háború idején került sor, mikor a városok csaknem másfélmillió forint kölcsönt adtak a kincstárnak. Az 1770. évi, a városok igazgatását, gazdálkodását szabályozó rendelet törekedett a céhek visszaéléseinek megszüntetésére

} az erdők szabályozására, feltérképezésére, iskolák felállítására, tűzrendészet megteremtésére, telkek felmérésére és becslésére, de szorgalmazta városi vendéglők létesítését, a városi haszonvételek, üzemek, javadalmak árverés útján való bérbeadását. Az 1772. évi kamarai utasítás a városokkal kapcsolatban elsősorban a cenzus hátralékok beszedését említi. A városok továbbra is két kormányszék: a kamara és a helytartótanács ellenőrzése alatt maradtak. Ezt az állapotot 1783-ban II. József szüntette meg. Azzal az indokkal, hogy felesleges a kettős ellenőrzés, egyedül a helytartótanács hatáskörébe utalta a városi ügyeket. Ezzel ideiglenesen megszűnt a pozsonyi kamara befolyása a városok életére.

32 A pozsonyi kamara által felülvizsgált és véleményezett számadások a bécsi kamarához kerültek. A számadások a magyar udvari kancellária és a bécsi kamara tagjaiból kiküldött bizottság (commissio mixta in civitatensibus) elé kerültek. A bizottság tagjait a magyar udvari kancellária és a bécsi kamara javaslata alapján az uralkodó hagyta jóvá. A közös bizottság a fentebb említett pozsonyi városi bizottság bécsi megfelelője volt. Üléseit nem előre megállapított, hanem a szükségletnek megfelelő időpontban tartotta.

33 A közös bizottság üléseiről jegyzőkönyvet vezetett, melyhez az érintett város számadásait, gazdasági jelentését és a pozsonyi kamara véleményét csatolták. Az így előkészített számadások sok esetben — de nem minden esetben — az udvari számvevő kamarához (Hofrechenkammer) kerültek, mely azok adatait helyesség szempontjából ellenőrizte. Észrevételeit írásban közölte a kamarával. így történt 1763-ban pl. Besztercebánya, Székesfehérvár, Kőszeg számadásaival. A számvevő kamara észrevételei olyan kis jelentőségű kérdésekre is kiterjedtek, mint a városi tisztviselők száma, napidíjak, útiköltségek elszámolása.

34 A városi számadásokkal foglalkozó közös bizottsági jegyzőkönyveket a bécsi kamara az uralkodó, illetve 1761 után az államtanács elé terjesztette. Az államtanács minden tagja véleményt adott az eléje kerülő városi ügyekben. Ezeket a véleménye32 A kamara és a városok viszonyának tárgyalásában NAGY ISTVÁN: A magyar kamara pénzügyigazgatása és államigazgatási tevékenysége 1686—1785. c. kandidátusi értekezésében kifejtetteket vettem alapul. 84—85., 146—153., 205—206., 366. 38 Civ. F 8. 1758. VIII. 23. fol. 181. és XI. 1. 3. fol. 319. M CU F 1. 1753. V. 29 fol. 17—18. és Hofrechencammer, Protokoll 1764. Nr. 98. pag. 29., 2, 118. 2* 19