Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)

I. A bécsi udvar várospolitikája és a városok gazdálkodása az osztrák örökös tartományokban és Magyarországon

városokat, az adózás szempontjából, kivonta a tartományok rendi gyűléseinek befolyása és saját rendi gazdasági és társadalmi szervezetük, főleg a céhek korlátlan uralma alól. Ez utóbbi az iparosítással szembeni ellenállást is csökkentette, a városokban működő manufaktúrák fejlődését előnyösen befolyásolta. Ez azonban nem jelenti azt, mintha az örökös tartományok városai elérték volna a munkamegosztás fejlettségének európai színvonalát. Magyarországon az állami várospolitikában az 174('-es évek új korszak kezdetét jelentik. Igaz ugyan, hogy mái III. Károly alatt is történtek intézkedések, születtek különböző meg nem valósult javaslatok a városokkal kapcsolatban, de a tárgyalt időszakig jelentős változás nem következett be. A XVIII. század első felében, az 1711 utáni békés évtizedek városaink fejlődését kedvezően befolyásolták. A folyamat — elsősorban statisztikai — vizsgálata még a jövő feladata, az azonban megállapítható, hogy a magyarországi városok egy része, és itt nemcsak a szabad királyi városokra gondolok, a XVIII. század közepére a század első évtizedeihez viszonyítva az iparosok, kereskedők, a lakosság számát, a városi pénzvagyon felhalmozását tekintve megerősödött. A bécsi udvar várospolitikája Magyarországon is, mint fentebb ismertetett ausztriai politikája, elsősorban távlati pénzügyi meggondolásokon nyugodott. A városok pénzügyi erejének növelése, a tőlük várható nagyobb állami bevételek, az abszolutizmus számára olyan anyagi bázist jelentettek, melyre politikai törekvéseiben támaszkodhatott. Ehhez az elgondoláshoz járult még, hogy a szabad királyi városokban, ahol a földesúr a király volt, a földesúri bevételeket, illetve az azok után szedett adót az országgyűlés hozzájárulása nélkül, a városok teljesítőképességének határain belül, emelni lehetett. E földesúri adó (census regius) bevezetése, vagy egyes városokban, melyek már korábban is fizették, felújítása, korszakunk politikai harcainak egyik lényeges kérdése.

29 Szabad királyi városaink helyzetét elsősorban a nekik adott királyi kiváltságlevelek, valamint országos törvények és a szokásjog határozták meg. A kiváltságlevelek egységes formulái, a felsőbb bíróságok határozatai, a helytartótanács és a kamara egységre törekvő gyakorlata bizonyos egységet alakított ki, melyben a szabad királyi városok jogállása élesen kirajzolódik.

30 A szabad királyi városok az ország negyedik rendjeként szerepeltek, az országgyűlésre királyi leiratban hívták meg őket. Legnagyobb kiváltságuk volt, hogy a tanácstagok és polgárok összességét „igazi és valóságos nemeseknek" tekintették, amivel a földesurat megillető tulajdon, valamint a királyi kisebb haszonvételi jogok (jura regalia minora) gyakorlása járt együtt. A szabad királyi városokban a király, mint e városok földesura, gyakorolt igazgatási felügyeletet. A tisztújításokra biztosokat küldött ki, megerősítette a választott személyeket hivatalukban, a pozsonyi, illetve a bécsi kamarán keresztül ellenőrizte gazdálkodásukat. A szabad királyi városok ellenőrzése a XVII. század végétől vált rendszeressé. Erre az időre a városok a háborús pusztítások, a városi tanácsok visszaélései következtében egyre nehezebben tudták a kincstári és állami terheket fizetni, sőt eladósodtak. Ez késztette az udvart az 1690. december 15-i rendelet kiadására, mely szerint 29 Marczali Henrik arról beszél, hogy ,,a városi polgár adója sem emelhető a diéta beleegyezése nélkül" (Mária Terézia. Budapest 1891. 302.), azonban ez alatt nemcsak a censust, hanem a hadiadót is érti. 30 CSIZMADIA ANDOR: AZ egyházi mezővárosok jogi helyzete és küzdelmük a felszabadulásért a XVIII. században. Budapest 1962. 23. 2 A szabad királyi városok 17