Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)

V. A városi gazdálkodás pénztőke felhalmozási lehetősége

A bevételek növelését célozta a városi haszonvételek és ingatlanok bérbeadása. A bérbeadás árverés útján történt, a helybeli polgárokat előnyben részesítették. A bérbeadás azért is előnyös volt a karaara számára, mert a bérlőket adózás alá vonhatták. Önkezelésű majorságok létesítését a bécsi kamara nem szorgalmazta. Vételéhez, bérbeadásához engedély kellett. A városi majorság többfelé fekvő földjeit tagosították. A városi majorságaikból a katonaság részére teljesített szolgáltatásokat a hadipénztárból megkapták. A rendelkezés szerint a terhek nem lehettek volna nagyobbak a rendezés után, mégis igen sok városi jobbágy faluban korábban ismeretlen szolgáltatásokat vezettek be. A bécsi kamara fellépett a városi jobbágyfalvakkal szemben támasztott jogtalan követelések ellen. A városi falvakkal, pusztákkal a kamarának telepítési céljai is voltak, mint ahogy a városi polgártaxa rendezése is ezt a célt szolgálta. A felhalmozott városi pénzvagyon kamatra való kihelyezését a bécsi kamara támogatta, a városi hitelügyleteket jó szemmel nézte. Engedélyezte, hogy a városok pénzüket közalapokba, illetve államkölcsönbe fektessék. Törekedett a városok által fizetett kamat leszállítására. Súlyos problémát jelentett a városi adósságok, elsősorban a közterhekből származó adósságok megfizetése. A városok korszakunkban újabb adósságokat, egy-két város kivételével nem csináltak, a korszak végére elsősorban ingatlaneladások útján, az adósságok lassú csökkenését látjuk. A városi igazgatás javítását szolgálta a városi tisztviselők, alkalmazottak szakképzettségének növelése, a fizetések, nyugdíjak megállapítása és emelése, a hivatali költségek, napidíjak, útiköltség csökkentése. Ehhez kapcsolódik a korrupció megszüntetésére irányuló törekvés. Városi tanácsosokat, tisztviselőket nem lehetett városi kölcsönöknél, közmunkák kiadásánál előnyben részesíteni, a hivatali bevételeket nem oszthatták fel többé a tanácsosok maguk között, az összes pénzeket a házipénztárba kellett bevételezni. Megszűntek a természetbeni juttatások, az ingyen borfogyasztás és alamizsnaosztogatás. A házipénztáron kívül kezelt tőkékről is számadást kellett adni. Segítette a bécsi kamara a városiasodást is. Szorgalmazta a városi köztisztaság, közegészségügy, csatornázás, tűzrendészet, városi kutak fejlesztését. Állandó jellegű vásári bódékat állíttatott a városokkal, iskolák építését, fenntartását feladatukká tette. Mindezeket a törekvéseket a legteljesebb mértékben az újonnan szabad királyi rangra emelt városokban tudta érvényesíteni, ahol már a kiváltságlevélben, a városoknak adott utasításban fenti törekvéseket láthatjuk. Hiba volt a kamara részéről a túlzott beavatkozás a városi gazdálkodásba. Felesleges volt, hogy pl. a bérlők elleni panaszokkal, bérleti szerződésekkel, azok nyilvántartásával, építési engedélyekkel, a Selmecbányái új városi toronyórával is a bécsi kamara foglalkozott. Ez a városi önálló gazdálkodás kibontakozását akadályozta. A városi gazdálkodás áttekintése során arra az eredményre jutottunk, hogy városaink bevételeinek jelentős része, csaknem háromnegyed része, feudális járadékból, kisebb haszonvételekből, jobbágyfalvak és önkezelésű majorságok jövedelméből származott. A városi gazdálkodás ennek ellenére tartalmazott a tőkés fejlődést előmozdító elemeket is, mint pl. a városi kommunális üzemekben és majorságokban alkalmazott bérmunka. Ezek az elemek, elsősorban a kamatokból és bérleti díjakból származó bevételek, korszakunkban állandóan emelkedő tendenciát mutatnak. Ezeken az elemeken keresztül a városi gazdálkodás lehetőséget biztosított a tőkés termelés megindításához szükséges pénzvagyon felhalmozásához.