Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)

V. A városi gazdálkodás pénztőke felhalmozási lehetősége

A városi pénztárakban kétségtelenül felhalmozódott tőke — melyet összegszerűen a jelenlegi kutatások alapján még-nem tudunk kimutatni — a városi visszahúzó erők hatására nem vált ipari, kereskedelmi tőkévé, hanem a hamarabb megtérülő, gazdaságosabb uzsoratőke formáját vette fel. Ez az uzsoratőke elősegítette a földtulajdontól független — azonban nem mobil — pénzvagyon kialakulását, mégis a városi kézműves tanácstagok egyéni részesedésén keresztül a céhes ipart, államkölcsön útján a feudális államot, nemesi birtokosoknak nyújtott kölcsönök útján a feudális mezőgazdaságot erősítette. A Mária Terézia kori városi gazdálkodás vizsgálata a magyarországi városok gyarapodó, vagyonilag erősödő tendenciájára utal. További kérdés természetesen e tendencia jellegének megítélése. Csak ezután és az egész XVIII. századi magyarországi gazdasági fejlődés ismeretében lehet majd végleges, tudományosan bizonyított képet adni arról, hogy a XVIII. század második felének gazdasági fejlődése a hanyatlás, vagy pedig — ha egyenlőtlenül és nem egyforma tempóban is — általában véve a fokozatos gazdasági növekedés időszaka volt-e. A jelen munka részletes vizsgálatai — úgy vélem — ez utóbbi irányba mutatnak.