Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)
V. A városi gazdálkodás pénztőke felhalmozási lehetősége
szemben. Ezt még csak növeli az, hogy Buda város 1740—1775 között 58 237 Ft-ot számolt el kihelyezett tőkék címén, Arad 1747—1756 között 61 518 Ft-ot, Esztergom 1760— 1775 között 11 339 Ft-ot, Kassa 1754—1761 között 248 479 Ft-ot, Korpona 1761- 1765 között 5516 Ft-ot, Nagyszombat 1749-1761 között 35 368 Ft-ot, Szatmárnémeti 1758-1780 között 73 980 Ft-ot, Székesfehérvár 1770-1777 között 93 845 Ft-ot visszakapott tőkék címén. A kérdésre más választ nem tudunk adni, mint hogy ugyanazzal a jelenséggel állunk szemben, amiről Bakács István a nagybirtokos családok hitelügyleteivel kapcsolatban írt. 15 A városok fentebb vázolt pénzforgalma alapján feltételezhetjük, hogy a városi pénztárak hitelügyletekkel foglalkoztak. A kölcsönadott összeg nem egy esetben a hitelező részéről „bankbetét" volt, melyet a város magasabb kamatra továbbadott. Ez magyarázatot ad arra is, hogy a városaink eladósodásukkal párhuzamosan pénzvagyont tudtak felhalmozni. A kölcsönök felvétele nem az adósságok növelését jelentette, hanem a városi pénztárak hitelügyleteire utal. Városaink nemcsak a házipénztárban őrzött pénzvagyont forgatták, hanem a náluk őrzött egyéb, háramlási, alapítványi, egyházi, kórházi stb. pénztárak tőkéit is. Székesfehérvár 1771—1783 között igen magas összeget, 38 823 forintot helyezett ki kamatra a háramlási, árvaés szegényházi pénztárból, 16 Pozsony 1773-ban 97 479 Ft alapítványi tőkét 5% kamatra adott tovább. 17 A városi háztartás pénztőke felhalmozásának, illetve hovafordításának megvizsgálása után hátramaradt még a felvilágosult abszolutizmus, a bécsi udvar és kamara városi gazdálkodással kapcsolatban követett politikájának összefoglalása. A bécsi udvart, a bécsi kamarát a magyar városok gazdálkodásával kapcsolatban követett politikájában a felvilágosult abszolutizmus törekvései vezették. A bécsi udvar felismerte a városi gazdálkodásban rejlő lehetőségeket: azt, hogy anyagi erejük növelésével pénzügyi támaszt biztosíthat magának. A bécsi udvar a városi gazdálkodással kapcsolatban az alsóbb városi rétegeket támogatta, a városi gazdálkodás ellenőrzésébe igyekezett minél jobban a városi vezetést kezükben tartó, a városok nemesi előjogaira hivatkozó patríciusokkal szemben a polgárság alsóbb rétegeit képviselő szerveket, a külső tanácsot, a választó polgárságot, illetve annak a polgárok és lakosok bizalmát élvező vezetőjét, a szószólót bevonni. A bécsi kamara a városoknak, elsősorban a haszonvételek gyakorlásában, a civil és katonai hatóságokkal, nemesi birtokosokkal szemben messzemenő védelmet nyújtott. A bécsi kamara a városi gazdálkodás egységesítésére törekedett, egységes számadások vezetését szorgalmazta. A városokban használt mértékek, súlyok, vámok egységesítése, utak, hidak építése, karbantartása a tőkés fejlődést, az egységes piac kialakulását segítette. A városi bevételek növelését szem előtt tartotta a bécsi kamara. Szorgalmazta városi vendéglők felállítását, az erdőgazdálkodás megjavítását, az adózás alól kivett szabad házak megszüntetését, elvette a városoktól a ráfizetéssel dolgozó bányáikat. Kocsmaépítési engedélyek elbírálásánál a várható hasznot mérlegelte. A városi bevételek csökkenésére azonnal érzékenyen reagált. Igyekezett a gazdálkodást ésszerűsíteni; javasolta a városoknak, hogy a sörfőzéshez a nyersanyagot ne messze vidékről hozzák, hanem maguk termeljék. ...."' 15 BAKÁCS ISTVÁN: A magyar nagybirtokos családok hitelügyletei a XVII—XVIII. században. Budapest 1965. 96. 16 KÁLLAY ISTVÁN: Székesfehérvár hitelügyletei a 18. század második felében. Fejér megyei történeti évkönyv 1972. (Nyomdában) 17 OL E 49. (Pozsonyi kamara. Civ.) Protocollum 1773. jan. 386., 1772. V. 27.
