Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)
IV. Városi kiadások
leges kiadásokkal ne terhelje. 175 1756-ban a bécsi kamara visszafizettette a Sustrik kamarai tanácsos által az eperjesi városi pénztárból felvett napidíjakat és útiköltséget, mivel a kamarai adminisztráció a bécsi kamara megkérdezése nélkül küldte ki a városba. 176 1773-ban Vécsey kormánybiztos halála után 5777 Ft napidíjat a kincstár térített meg Debrecen városnak. 177 1777-ben Mitrovsky főkamaragrófnak kellett a bakabányai városi pénztárból felvett napidíjakat visszafizetnie. 178 Egy ugyanez évből származó uralkodói kézjegy arról intézkedett, hogy a kisebb és adóssággal terhelt városokba csak alacsonyabb beosztású személyeket küldjenek ki biztosként, mert a magasabb beosztásúak napidíja a városi pénztárat jelentősen megterhelné. 179 Vizsgálatok esetén a költségeket minden esetben az elmarasztalt, hibásnak talált fél, vagy maga a város fizette. 1757-ben a Várasd városban lefolytatott vizsgálat során hibásnak talált Dominics Gábor tanácsost a 700 forintos vizsgálati költség megtérítésére kötelezték. 180 1773-ban a Pozsega városban lefolytatott vizsgálattal kapcsolatos napidíjakat és útiköltséget a vesztes fél viselte. 181 Ugyanez évben a vizsgáló biztos által elmarasztalt Bélabánya fedezte a vizsgálat költségeit. 182 1776-ban az uralkodó azzal az utasítással küldött ki Sopronba vizsgáló biztost, hogy a „költségeket a vesztes félnek, és nem a városi pénztárnak" kell viselnie. 183 1779-ben Zólyomban a két évvel korábban folyt vizsgálat költségeinek fedezésére az egész tanács fizetését visszatartották. 184 A városok hivatali kiadásain belül legkisebb hányad a jogszóigáltatással kapcsolatos kiadásokra jutott. A kiadások a városi börtön, vesztőhely fenntartási, a város által elítélt rabok eltartási költségeiből, valamint alkalmazottak fizetéséből tevődik össze. A városok által elítélt személyek ellátását a városnak kellett fizetnie. Székesfehérvár 1774. évi számadásában olvashatjuk, hogy a börtönbe vetett Pecsevics Mátyás évi ellátása 24 Ft-ba, egy másik elítélt eltartása 30 Ft-ba került. 185 1783-ból való a tallósi javítóház levele, melyben Székesfehérvár várost napi 4 kr fizetésre szólítja fel a városi bíróság által elítélt Schmidt János élelmezési díja fejében. 186 Korszakunk első felében nem minden városban találunk börtönőrt, 1757-ben utasította a bécsi kamara Szatmárnémetit, hogy a városi börtön biztonságosabb őrzésére két hajdút vegyen fel. A bíró kötelessége volt a hajdúk kioktatása; a plébános a rabokat engedély nélkül látogathatta, 187 Székesfehérvárott 1766-ig szintén nem volt külön börtönőr. Ebben az évben a városházán őrzött rabok megszöktek, ezért a tanács úgy rendelkezett, hogy az éjjeliőrök, akik az órákat kiáltották, egyúttal a börtönök őrei is legyenek. Az éjjeliőrök fizetését ebből az alkalomból fejenként és éjjelenként egy garassal felemelték. 188 A városban két börtön volt, egy a polgárok és egy a lakosok számára. 1776-ban egyes polgárok panaszt tettek, mert nem a polgárbörtönbe zárták be őket, hanem a lakosokkal együtt. A külön polgárbörtönt a 175 Civ. F 2. 1755. VIII. 4. 176 Civ. F 3. 1756. I. 5., valamint HHSta Staatsratprotokoll 1770. IV. k. Nr. 3885. 177 OL E 49. (Pozsonyi kamara. Civ.) Protocollum 1773. XII. 24. 178 CU F 26. (530.) Subd. 3. 80/1777. ápr. fol. 3. 179 CU F 26. (531.) Subd. 1. 12/1777. aug. fol. 267. 180 Civ. F 6. 1757. VII. 8. 181 OL E 49. (Pozsonyi kamara. Civ.) Protocollum 1773. X. 2. 182 CÜ F 26. (516.) Subd. 6. 172/1773. jul. fol. 4. 183 CU F 26. (528.) Subd. 3. 114/1776. jun. fol. 23. 184 CU F 26. (535.) Subd. 3. 59/1779. márc. fol. 8. 185 JUHÁSZ i. m. 1931. 224. 186 Székesfehérvár város levéltára. Acta politica et juridica, F 1783, 1783. II. 17. 187 Civ. F 6. 1757. I. 7. 188 LATJSCHMANK i. m. II. k. 37.
