Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)
IV. Városi kiadások
A természetbeni juttatások végleges megszüntetése csak II. József alatt sikerült. József arra törekedett, ami a korábbi rendezés célja is volt, hogy jobb és biztos fizetések által képzettebb munkaerőket vonzzon a városi igazgatásba. Ezért a városi bírók fizetését 300— 600 Ft-ra, a tanácsosokét 200— 400 Ft-ra, a jegyzőkét 250—500 Ft-ra, az írnokokét 100—150 Ft-ra emelte. Feltehetőleg az 1760-as évektől erősen jelentkező, a természetbeni juttatások megszüntetésére irányuló tendencia is Józseftől, az akkori társuralkodótól származott. 129 A XVIII. század második felében a városi készpénzfizetések lassú emelkedést mutatnak. A bécsi kamara kezdeményezésére, illetve egyes városok, királyi biztosok javaslatára emelték a fizetéseket. Soron kívüli fizetésemelést kapott minden város tanácsa, mely a kincstárnak 1759—1761-ben kölcsönt adott. Abban az esetben, ha a város maga kért fizetésemelést, a pozsonyi kamara felülvizsgálta a város számadásait annak megállapítására, hogy a város a kért fizetésemelést saját erejéből ki tudja-e fizetni. 1755-ben a pozsonyi városi tanács kért az írnokok számára fizetésemelést. A kérés alátámasztására a város mellékelt egy, a városi írnok megélhetési költségeit tartalmazó kimutatást. E szerint egy írnok évi megélhetési költségei 377 Ft-ra rúgtak, míg fizetése csak 150 Ft volt. Az évi 377 Ft-os költség lakbérből (50 Ft), élelmezésből (229,95), cselédlány, mosónő fizetéséből (22 Ft), ruházkodásból (33,80 Ft), tűzifából (10 öl fa, á 4 Ft = 40 Ft) és gyógyszerekből tevődött össze. 130 A városi fizetéseket érintő általános rendezés 1760—1762-ben következett be és csaknem ötven százalékos emelkedést hozott. A kaproncai városi bíró fizetését 60-ról 100 Ft-ra, a kapitányét 40-ről 65 Ft-ra, a jegyzőét 40-ről 100 Ft-ra emelték. 131 1760ban a pozsonyi kamara által javasolt fizetésemelések egyes esetekben a 75— 100%-ot is elérték. 132 Hasonló magas emelést hozott az 1762. évi rendezés is. 133 Ezt a csaknem összes városunkat érintő két fizetésrendezést követően fizetésemelésről csak egyes elszórt esetekben van tudomásunk. A városi fizetések emelése, mint fentebb említettem, azt a célt szolgálta, hogy a városi igazgatásba vonzzon nagyobb képzettségű, képességű egyéneket, akik a korábbi alacsony fizetések miatt városi igazgatási hivatalokat vonakodtak elvállalni. Ez a rendezés elsősorban a városi igazgatás szakképzettséget igénylő hivatalaira: jegyző, ügyész, városgazda, kamarás, számadó, volt előnyös. Várasd városban a jegyző fizetését 115 Ft-ról 230 Ft-ra, az ügyészét 70 Ft-ról 120 Ft-ra, a városgazdáét 30 Ft-ról 60 Ft-ra, a kamarásét 60 Ft-ról 100 Ft-ra emelték. 134 A bécsi udvar várospolitikai elképzeléseiben jelentős szerepet játszott a választott község feje, a szószóló. A bécsi udvar, mivel a városi vezetést kezében tartó patríciusi réteg korlátozására törekedett, a szószólói hivatalnak a tanácstól való függetlenítését akarta. Bár már az 1770-es évekből találkozunk elszórt rendeletekkel, melyek készpénzfizetést állapítanak meg a szószólók részére, végleges megoldást jelentő fizetésrendezés csak 1781-ben következett be. A rendezés egyes városokban, magas, 200— 300 forintos fizetéseket állapított meg a választott község vezetőjének. A szószóló Budán 100, Debrecenben 300, Esztergomban 50, Győrben 80, Pesten 200, Pozsonyban 200, Selmecbányán 100, Szegeden 120, Székesfehérvárott 80 Ft fizetést kapott. 135 129 OSZETZKY DÉNES: A hazai polgárság társadalmi problémái a rendiség bomlásakor. Budapest 1935. 59. 130 Civ. F 2. 1755. II. 14. 131 Civ. F 7. 1758. V. 29. 132 HU (900.) 1760. VIII. 9. fol. 81. 133 Civ. F 12. 1762. VII. 27. 184 CU F 26. (516.) Subd. 5. 142/1773. febr. fol. 671. m CU F 26. (540.) Subd. 1. 161/1781. jul. fol. 214.
