Nagy Imre: Sopron vármegye története. Oklevéltár első kötet 1156-1411 (Sopron, 1889)

domino Andrée regi sepius intimasset. Ipse igitur dominus Andréas rex postmodum divina favente clemencia successisset ad regni gubernacula, multitudinis fidelis dicti Stephani clerici sui serviciorum, tum propter fratris eiusdem mortem, cum eciam propter ipsius fidelitatem ipsum scilicet Stephanum clericum in pristinum libertatis titulum restituens, in domum suam regiam recepisset, ut tam ipse, quam ab eo descendentes de domo et familia regia de cetero computabiles haberentur, et de propria terra ipsorum Kyal nomine, ad quinque aratra sufficiente, sibi et suis posteris sua regia auctoritate fecisset restitui, quam roborasset terram circumquaque cum métis, cuius quidem possessionis mete quodammodo in eo privilegio continentur. SzécsL Miklós országbíró 1372-ki ítéletleveléből ; II. Endre király 1212-ki oklevelét az országbíró előtt «Stephanus et Nicolaus filii Andrée de Tyak« (Fejér Gy. Czeh után hibásan »de Ayak«-nak irja) a Niczky család ősei mutatták fel; az országbíró ítéletét eredetiben a N. Múzeumban őrzik. Fejér György i. m. IX. VII. 270—72. 1. és Wenzel Árpádkori Űj Okmt. I. k. 22. 1. szintén közlik, de több hibával, ez okból az oklevél kivonatát, mely vármegyénkről szent István király idejéből is tartalmaz emléket, érdekesnek tartottam ujabban közzétenni. 8. II. Endre király Bors comes kérésére, az ennek atyja Domokos bán által, valamint maga Bors comes és mások által adományozott birtokokban, a felsorolt határok között, a hegyen épült szent-Máriai monostort megerősíti, s annak javadalmait újabbakkal gyarapítja. 1225. In nomine sancte trinitatis et individue unitatis, Andréas dei gracia Ungarie, Dalmacie, Crohacie, Rame, Servie, Gallicie, Lodomerieque rex in perpetuum. Ab antiquis mundi temporibus ex quo reges vei principes divina providencia regnare disposuit, multifarie multisque módis confirmaciones testamentorum ac privilegiorum deo disponente propter pacis charitatisque custodiam exorte simulque suscepte sunt, quibus proprie possessa vei pro deo data possent in eternum intégra perseverare. Quapropter quum universa, que regalis confirmât auctoritas, salva semper et inconcussa permaneant, tam futuris quam presentibus, tenoré presencium notum esse volumus, quod noster cognatus et in omnibus semper fidelis Bors comes ad nostram accedens