Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

denütt halmok borították, Magyarországon azonban ezek a hantok elmaradtak. A börzsönyi, tápszentmiklósi ásatások az egyetlenek, amelyek nálunk halmos temetkezésről tesznek bizonyságot. Ez a különös jelenség azonban arra figyelmeztet, hogy a Dunántúl gazdasági kultúrája a kisebb halmokat, a veremsírok fölé emelt földhányásokat már régen elegyengette. A halmokba való temetkezés szokása a hallstatti időtől kezdve egészen a római hódítás koráig fennmaradt a Dunántúl. Általában itt a keltákat is megelőző temetkezési szokás fennmaradásáról beszélhetünk, amely szokást azután maguk a kelták is gyakoroltak.

1 Megyénk többi La Tène-lelete az időszak későbbi szakából származik és csaknem mindenütt előfordul azokon a helyeken, ahol megelőzőleg hallstatti és egyébkori leleteket már láttunk. Nevezetesebb lelőhelyek a már említetteken kívül Vulkapordány és Rábapordány, Balf (Burgstall, Burgstallwiese), Harka és még számos telep, amelyeken azonban a kelta leletek a római leletekkel egyidejűek és ezért már a történeti idők fényében állnak előttünk.

2 A leglényegesebb emlékeket azonban az időszak első szakából ismerjük.

3 A Közép-Európában helyet foglaló keleti keltaság hét nevezetesebb népcsoportra oszlott. Ezek: 1. a helvétek, 2. bójok, 3. ószok és gothinok, 4. karnok és japodok, 5. rhaetek és vindelicusok, 6. tauriskok vagy nóriak, 7. pannonok és scordiskok. Ezek a nevek a római írók közvetítésével jutottak korunkra. Mi itt csak azokkal a törzsekkel fogunk részletesebben foglalkozni, amelyek a megye területén laktak, illetve ott átvonultak. A legkalandosabb természetű és egyben a legszerencsétlenebb kelta néptörzs a bójok voltak, őshazájuk Gallia lehetett és egyes maradványaikat Kr. e. 58-ban a bibractei véres csatában győzte le Július Caesar. A bójok zöme ugyanakkor, amikor a kelta áradat egyik ága Itáliát öntötte el, Germániára zúdult és előnyomulásaiknak csak a hercynai erdő vetett gátat. Ezt birtokukba kerítve, megszállták és a 1 Márton : i. m. 25-26., 28. lk. 2 Arch. ért. 1885. 230.; 1891. 57.; 1892. 280. s köv.; 1893. 263.; 1894. 302.; 1900. 165.; 1909. 182. s köv. lk. 8 Magyarország őskorának összefoglalása : Hillebrand— Tompa : 25 Jahre Urgeschichtversehung in Ungarn. 24—25. lk. Bericht der röm-germ. Kommission Frankfurt am Main. 1936.