Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
ban, hanem az egyházak gyakorlati élettel összefüggő életjelenségeiben is kimutathatók. A Kanizsaiak hatalmának emelkedésével emelkedett nemzetségi monostoruknak, a csornai premontrei prépostságnak is a hiteleshelyi ügyek és egyéb ténykedések során való befolyása és ugyanekkor pedig alászállt a Kőszegi kegyuraság alatt álló borsmonostori ciszterciták ilyen téren való jelentősége. A monostorok birtokszaporulatait tekintve viszont a lelkileg inkább elmélyülő borsmonostori ciszterciták könyvelhettek el eredményeket, míg a csornai premontreiek a Kanizsaiak feltörekvése idejében birtokot kegyuraiktól nem kaptak. Korszakunkban az egyházi vonatkozások terén a ránk maradt iratok tömegében még mindig a birtokügyi vonatkozásúak dominálnak és csak a XV. század folyamán merülnek fel magára a pasztorizációra és lelki életre vonatkozó adatok, de ezek is elsősorban a leginkább felkutatott sopronvárosi életről szólnak. A falusi lakosság többségének lelki életéről tehát vajmi keveset tudunk és csak következtetéseket vonhatunk le az egyes adatokból. Ezek az adatok azonban nagyfokú vallásosságról tanúskodnak. * * * A borsmonostori cisztercita apátság XIII. század végi kegyurai a Kőszegiek, a monostor érdekeinek hű védelmezői voltak és az esetleges hatalmaskodásokat még saját gazdatisztjeik részéről sem tűrték el. 1 A Kőszegiek kegyuraságának első éveiben a monostor vallásos életének külső megnyilvánulásai a vidék birtokos urainak és lakosságának vallásos szemléletét kétségtelenül nagymértékben befolyásolta. Ennek tulajdonítható, hogy a vallásos jellegű adományok nem szűntek meg. Ezekre talán a jegjellemzőbb Frank comesnek és nejének, Skolasztikának 1286 április 18-án kelt irata, amelyben fiaik beleegyezésével a Frankó (Répcesarud) melletti úgynevezett ispán-rét felét (médium pratum, vulgo comitis pratum cognaminatum) lelkük üdvösségéért a borsmonostori apátnak adományozták. 2 A Kőszegiek politikai pártállása maga után vonta az ellenpárti urak Kőszegi-birtokokon való dúlásait. Ennek tulajdonítható, hogy 1296-ban György apát a soproniak hatalmaskodása ellen Tivadar 1 Nagy, I. 51. ,72. lk. 2 Nagy, I. 521. I.
