Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

győri püspöknél, Osli Herbord túlkapásai ellen pedig Ladomér esztergomi érseknél emelt panaszt és kért orvoslást.

1 Az egyháziak védelmébe való helyezkedés nyilván azért történt, mert III. Endre király, akihez trónralépése után védelemért folyamodott az apát és aki a monostort 1291 augusztus 18-án Bécs melletti táborában kelt levelében különös védelmébe is fogadta, párthívei érdekeit megvédeni nem tudta.

2 III. Endre uralmának megszilárdultával ismét királyi megerősítésért folyamodott az apát és 1297-ben, az 1269-ben Keych adományozásáról kiállított, 1298-ban pedig V. István 1272-ben kelt kiváltságos levelét irattá át.

3 Ottó megkoronázása után, 1305-ben Rudolf osztrák herceg tört az ország területére és végigpusztította Sopron és Mosón vármegyéket, különösen pedig a Kőszegieknek birtokait. A borsmonostori apátság birtokai ekkor ismét kegyuraik birtokainak sorsában osztoztak, mert az ellenfelek nem tettek különbséget az egyház és a kegyurak magánbirtokai között. A hatalmaskodások által okozott károkat, amennyiben módjukban állt, a Kőszegiek igyekeztek jóvátenni vagy megelőzni. 1311-ben büki várnagyuknak, a fülesi bírónak és az odavaló jobbágyoknak parancsolták meg, hogy az ikecsi termés tizedét a borsmonostori apátnak szolgáltassák ki.

4 Geröngyi (Gerungi) és Csó (Chou) rendtagok panaszára pedig Kőszegi András 1321 július 22-én Kőszegen kelt levelében megtiltotta csepregi jobbágyainak, hogy a Pamagh nevű szőlő után a csepregi szőlőhegyen, amelyet egy soproni polgár adományozott a monostornak, hegyvámot szedjenek, mert az nagyatyjának, néhai Kőszegi János nádornak az intézkedése következtében hegy vámmentes.

5 Nem tudták azonban megakadályozni, hogy mások ne zaklassák Borsmonostort. V. Kelemen pápa tudomást szerezve az apátságot ért károkról, 1312-ben Miklós győri püspököt utasította, hogy az apátságnak bármiképpen elidegenített vagy elzálogosított javait föltétlenül szerezze vissza, még az esetben is, ha az elidegenítés a szentszék jóváhagyásával történt volna. Azokat pedig, akik a vissza1 Kovács Ignác i. m. 67. 1. 2 Fejér, VI. 1. 141. 1. — Kovács Ignác i. m. 67. 1. 3 Kovács Ignác i. m. 67—68. lk. 'Nagy, I. 72. 1. "Fejér, VIII. 2. 319.