Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

követeléseinek kielégítésére, hogy csapataikat az országból eltávolítsák.

1 Mischullinger soproni és pozsonyi főispán pedig december 3-án Pozsonyból arról értesítette a soproniakat, hogy az egyezkedési tárgyalások ismét megkezdődtek, de kérdés, hogy sikerrel fognak-e végződni. Ezért lelkére kötötte a városnak, hogy a zsoldosokat addig ne bocsássák el, amíg Grafeneggtől megnyugtató biztos hírt nem kapnak.

2 Grafenegg december 8-án azt írta, hogy nincs ugyan béke, de háborúra sincs ok.

3 A helyzet ezzel szemben az volt, hogy úgy a közbiztonság, mint a politikai állapot megromlott. A soproniak ugyanis elkövették azt a baklövést, hogy Frigyes császár ellenségeinek — úgylátszik néhány elszegődött zsoldosnak — városukban tartózkodási engedélyt adtak, sőt talán föl is fogadták őket. Ezek azután igyekeztek Frigyes híveinek birtokát és embereit zaklatni. 1466 január 8-án a császár kénytelen volt felszólítani a városi tanácsot, hogy az így elkövetett károkat tegyék jóvá, mert csak ez esetben számíthatnak arra, hogy ők is alattvalói részéről békében maradhatnak.

4 Súlyosabb bonyodalmakra adott azonban okot Mischullinger Vilmos főispán és Sibenhirtter János viszálya. Mischullinger a vármegye elszakított, zálogos részeivel szemben, mint Sopron vármegye főispánja, nem viselkedhetett másképpen, mint elődei Ostffy László és Török Ambrus. És itt Mischullinger osztrák származása ellenére, annyira belátta a magyar érdekek jogosságát, hogy hajlandó volt kenyértörésre vinni a dolgot. így most nemcsak a portális és egyéb adóknak a behajtása, hanem az osztrák szolgálatban állott huszitáknak meg nem torolt és ki nem egyenlített pusztítása is füthette a Mátyás királyhoz hű és iránta hálás főispánt. Ezért azután például a bécsújhelyiek és egyéb osztrák birtokosok borainak és terményeinek elszállítását is megakadályozta.

5 Sibenhirtter a jó szomszédságra való hivatkozással 1465 november 27-én Fraknón kelt levelében az iránt szólította fel a soproni városi tanácsot, hogy hassanak oda, hogy városkapitányuk a vele és a jobbágyaival szemben tanúsított erőszakoskodásokkal hagyjon fel, mert követeléseihez nincs joga és azok folytatása esetében könnyen súlyos bonyodalmak támadhatnak közte és a császár között.

6 Mischullinger azon1 Huber Í. m. III. 113. 1. 2 Házi, I. 5. 227. 1. 3 Házi, I. 5. 229-230. lk. 'Házi, I. 5. 236-237. lk. "Házi, I. 5. 226-227. lk. 6 Házi, I. 5. 225-226. lk.