Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
ban hajthatatlan maradt. Lehet, hogy ekkor már személyi okok is vezették. 1466 január 15-én Monyorókeréki Ellenbach Bertold erdélyi vajda és székely ispán arról értesítette a soproni városi tanácsot, hogy miután a császár és Szentgyörgyi Zsigmond között Ebenfurtban legközelebb tárgyalások lesznek, igyekezzenek oda hatni, hogy Sibenhirtter és Mischullinger között a viszály még jobban el ne mérgesedjék. Megígérte egyúttal, hogy a békesség érdekében a maga részéről is mindent el fog követni. 1 1466 január 23-án azonban Teuffenbach Boldizsár fürstenfeldi kapitány is bejelentette, hogy miután városkapitányuk nem hajlandó felhagyni erőszakoskodásaival, ezért kénytelen a város ellen ellenségesen fellépni. 2 Soproniak ekkor már maguk vették kezükbe az ügy elintézését és a Sibenhirtterékkel fennálló viszály elintézésére felkért Ramung Jánossal januárban és februárban több levelet is váltottak. 3 Ez azonban nem mentette meg magát Ramungot sem attól, hogy márciusban hét lovát és két kocsisát ne fogják el a soproni kapitány emberei. 4 Ma már rendkívül nehéz eldöntenünk, hogy Mischullingernek volt-e szerepe abban, hogy 1466 tavaszán Magyarország felől egy huszita csapat betört Ausztriába és ott Püttent sikeresen elfoglalva, befészkelte magát. 5 Ennek a Püttent megszálló csapatnak vezére Vöttaui és Liechtenburgi György volt, aki a soproniakkal gyanús barátságot tartott fenn. Ez 1466 április 2-án arra kérte és figyelmeztette a soproni városi tanácsot, hogy ne szállítsanak Bécsújhely számára élelmiszereket, mert ez ellen kénytelen lesz fellépni, ellenben élelmezzék készpénzfizetés ellenében az ő csapatait. 6 Ezt valószínűleg a vidék közreműködésével meg is cselekedték a soproniak. Ramung János Kismartonban írt egyik leveléből tudjuk, hogy az egyik soproni polgárt elfogta, mert a huszitáknak segítséget nyújtott. Figyelmeztette a várost, hogyha azt akarják, hogy a jövőben ilyesmi ne ismétlődjék meg, úgy akadályozzák meg, hogy a lakosok az ellenséggel cimboráljanak. 7 Ennyi kellemetlenség és háborús veszély láttára Mischullinger igyekezett ellenfeleivel kiegyezni. Teuffenbachnak 37 aranyat fize3 Házi, I. 5. 239., 241., 242. lk. 4 Házi, I. 5. 244. 1. 1 Házi, I. 5. 238. 1. 2 Házi, I. 5. 240. 1. 5 Huber, III. 113. 1. 6 Házi, I. 5. 244-245. lk. 7 Házi, I. 5. 248-249. lk.
